Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Visegrády Antal: Az irodalom és a jog kapcsolata - posztmodern megvilágításban
Visegrády Antal • Az irodalom és a tog kapcsolata... 19 málja és deformálja az emberi jellemet, de különböző módon. A sci-fik kiváló lehetőséget nyújtanak a jog keretei között való élés állandó és napjaink társadalmi és gazdasági feltételei által kikényszerített joggyakorlata jellemzőinek a bemutatására. Végül, a harmadik alirányzat a jog szimbolikus jellegét domborítja ki. A jog gyakran olyan nyilvánvaló szimbolizmussal terhelt, hogy nehéz megkülönböztetni a jog sajátosságait önmagában a jog metaforaként való használatától. A jog az, ami rendet és struktúrát ad az együttélésnek. A jog kényszert alkalmazó intézményekben testesül meg. Ugyanakkor olyan szabályrendszer is, amely keretet nyújt az egyének ama törekvéseinek, hogy céljaikat és értékeiket megvalósítsák. A jog tehát rendet és normarendszert képez, szemben a káosszal, s ember által létrehozott rendet az ősállapothoz, ill. az Isten által teremtett rendhez képest. Dickens a Bleak House, ill. Kaffka A per című művében a jog olyan szurrogátumaként szerepel, amely után emberek azért vágynak, hogy életüket koherenssé tegyék. Ez a megközelítés egyben olyan praktikus célokat is szolgálhat, mint pl. hogyan bánjon a jog a kisebbségekkel és a nőkkel, miként kell megoldani a társadalom és a kultúrák közötti konfliktusokat, stb. 2. A JOG MINT IRODALOM A mozgalom fentebb vázolt interdiszciplináris alirányzatához képest eme multidiszciplináris szárnyára ható kezdeti ösztönzés abból a közhelyből eredt, hogy a jog és az irodalom egyaránt a szavak médiumán keresztül kommunikál és hogy a jogász vagy a bíró, illetve az irodalomkritikus vagy az olvasó közös feladata is a szövegek értelmezése.2 * * 5 Egy kissé szélsőségesnek mondható nézet szerint „az Egyesült Államok Alkotmányának annyi meggyőző olvasata van, ahány verziója a Hamletnek”.6 A legegyszerűbben úgy ragadhatjuk meg a szóban forgó alirányzat lényegét, hogy az irodalmi megoldásokat és stratégiákat kutat a jogi szövegekben. Napjaink irodalomelméletének vezéralakjai - Derrida és de Man kritikai és destruktív metodológiájának hatására - a szöveg valódi jelentésének megtalálását problematikusnak aposztrofálják. Számos jogbölcselő viszont a hermeneutikát állítja a középpontba a jogi szövegek szerepének a megértéséhez. Közös erőfeszítéseket tesznek viszont annak a dilemmának a megoldására, hogy vajon a szöveg értelme a szerzőtől származik, avagy az olvasó konstruálja?
