Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Nádor Tamás: Műhelyek
90 Út Dunatát • 2002 március (aki ezt bizonyára sosem vette a kezébe) rábukkantam egy angol nyelvű Shakespeare-re. Nosza, olvassuk akkor ezt is. így jutottam el odáig, hogy a nyelv irodalmat is közvetíthet. Magyartanárunk egyszer épp a romantikus irodalmat elemezte, és szóba került a Prometheus Unbound (Kálnoky László Prometheus szabadulása, Weöres Sándor A láncaoldott Prométheusz címmel fordította). Tudva, hogy az ilyesmi engem érdekelhet: tanárom rám bízta, hogy fordítsam le ennek egyik monológját, értelemszerűen. Aztán majd jól szavaló osztálytársunk előadja. Ám minthogy megéreztem a blank verse ritmusát, Shelley szövegének áradó dikcióját, azt mondtam magamban: ha vers, hát legyen vers. És valahogy úgy kiokoskodtam a feladatot, hogy sikeres lett az előadás. Engem pedig annyira megragadott a dolog, hogy aztán lefordítottam az egész verses drámát, lírai betétekkel, kórusokkal, stb. egyetemben, elemi fokon ismerkedve az angol metrumok világának úgyszólván teljes repertóriumával. Egyetemi fölvételimen aztán ezt tettem le az asztalra, de - rossz káder lévén - ez sem volt elég. Angol szakra csak később vettek föl. Mámorító érzésem azonban nem múlt el, mert úgy éreztem: első próbálkozásom mennyeien sikerült. Hát így kezdődött. Ezután már nem lehetett megállítani. Kezembe került egy kis gótbetűs, 1880-as kiadású német irodalmi olvasókönyv, s bár eleinte szinte azt se tudtam, melyik a könyv alja, melyik a teteje, hályogkovács módjára elkezdtem Detlev von Liliecront és Heinét fordítani. Akkor már megnéztem, miről mit mond a rendszeres német nyelvtan. És jött az orosz: Lermontov, Puskin, Odojevszkij, és így tovább. Az orosszal egyébként az a gimnáziumi tanárom „mérgezett meg”, aki gyorstalpaló tanfolyamon néhány olvasmánnyal járt előttünk. Puskin Pamjatnyik című verséről megtudtuk: ez valójában egy horatiusi alkotás parafrázisa. A következő órára be kellett (volna) számolnom az eredetiről, s mert ezzel nem tudtam megbirkózni, megbízóm - aki valójában görög-latinfrancia-német szakos volt - visszavezetett a latinhoz, immár sokkal elmélyültebben. Kovács Gyula tanár úr különben azt vallotta: csak az első négy nyelvet nehéz megtanulni. Amikor aztán a svédbe, majd az olaszba, spanyolba, portugálba is belekezdtem, visszagondoltam korai mesteremre. A műfordítás révén pedig mindig kiélhettem hódítási hajlamomat és alkalmazhattam szellemi kézügyességemet. Mert a nyelvtanulás és annak fölhasználása intellektuális feladat is volt számomra, meg barkácsolás is az adott szöveggel. — Köztudomású: a magyar könyvkiadás az ön ifjú-és férfikorának idejére kultuszát, mi több: magas fokon művelt nagyiparát alakította ki a műfordításnak. Ihletett alkotók, köztük eltiltott prózaírók, költők is megéltek ebből. De sokan úgy tekintették ezt mesterségüknek, hogy nem folyamodtak mindig ihletért. Aki a kor
