Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szepes Erika: A nemzés démona
70 Úr Dunatát • 2002 március szegzése után készül a fordítás (esetleg korábbi fordítások hatására, azok befolyása alatt és nem a tudomány legújabb eredményeire támaszkodva), hanem a fordító darabról darabra halad előre. Az elemzendő Anakreón-vers régi kedvence a magyar műfordítás-irodalomnak: leghíresebb korai átültetését Csokonaitól ismerjük, s az ő dalának hangulata oly bájos, rokokós, hogy talán ő is befolyásolhatta Devecseri értelmezését („Ha szíhatok borocskát, / A gondjaim csúcsúinak...”), s nyomában Devecseri: Ha bort iszom, barátom, elalszik mind a gondom. Se munka, sem vesződés, nem érdekel kesergés; hisz meg kell halnom úgyis. Siralomba mért keringjek? Igyunk hát bort, barátom, mit ád a szép Lüaiosz; hiszen ha véle tartunk, elalszik mind a gondunk. A dalocska vidám, könnyed, gondűző ebben a fordításban, és még könnyedebbé teszi, hogy Devecseri - az ókorban, s így Anakreónnál is teljesen idegen módon - rímes versként fordítja. Az elhangolódást tartalmi félrehallások okozzák, ezek érzékeltetésére prózai nyersfordítást adok: Amikor bort iszom, alusznak a gondok. Mit törődöm a bánattal, szenvedéssel, fáradozással? Meg kell halnom, mégha nem akarom is, miért vonszolódjam (jó kedély nélkül bolyongjam) át az életen? Igyunk hát bort, amit a szép Lüaiosz ad, az ivás közben történik meg velünk, hogy a gondok alusznak. Jelentős különbség már az első sorban a „barátom” megszólítás: Anakreón jobbára magában ivott, magányosan, mint ahogy egész életére a társra nem talá
