Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében
baranyai sváb falu 20. század(közép)i élete (a kitelepítés, az NDK-ból való hazaszökés viszontagságai, a vásárok, a templombúcsú, az ünnepek szebb pillanatai és a hozzájuk kapcsolódó szokások). Innen az időben visszafele haladva a Biblia szerkezeti részeire utaló „könyvek” alkotják a regény fő részeit. Ezek a Kérdések könyve, Ópapa könyve, Ómama könyve és az Unokák könyve. Az első részben sorolt kérdésekre választ kapva (Mikor?, Ki?, Hol?, Sírkő eladó!, Történet?, Mit?, Miért én?, Ki mondja?, Nevek?) jutunk el a regény lényegét a legfrappánsabban összegző megállapításhoz. A „Mi ez?” önmegszólító kérdésre a következő, a könyv kompozícióját és hangulatát híven visszaadó választ kapjuk az elbeszélőtől: „Összerakhatatlan darabokból épülő könyv, régenfelejtésre ítélt emberek sorsából öszszefüggő, nem alakuló történet, egymásba olvadt emlékek, színek, illatok, elválás, egyesülés, bódulat és téboly. Csigavonalon mozgó, csöndes merengés. Svábokról.”'6 A regény elején, a régmúlt idők felelevenítésekor igen erős a mitikus szál. Ópapa meséje az óhazáról, a Prédikátor hatalmáról, természeti katasztrófákról, Szent Iván-éjről, a javasasszonyról, a Brauchfráról, aki a véméndi templom előtt veszekedő emberek között a tűzmanók (feiermenerek) segítségével teremtett rendet - ezek mind egy letűnt mitikus világnak a népi emlékezet foszlányaiból újrateremtett mozaikjai. Mintha egy romantika korabeli mesés-mitikus elbeszélést, a fantasztikust a reálissal összemosó, az ördögit a szakrálissal vegyítő regényt olvasnánk, a Grimm-tcstvérek, Heinrich von Kleist vagy éppen E. T. A. Hoffmann írásainak atmoszférája elevenedik meg ebben sajátosan magyar-német, vagy - még jobb szóval élve - jellegzetesen közép-kelet-európai szociológiai és kulturális miliőben. Ómama könyvében még erőteljesen jelen van ez a jellegzetesség különösen archaikus imáiban, meséiben, álomleírásaiban. Az Unokák könyvében azonban az elbeszélő-unokának, alias Lolka-Bolka-Lagerdernek a nagyapával és nagyanyával folytatott beszélgetései - a 20. századi családi események kapcsán - már a történelmi és hétköznapi valósághoz közelebb jutnak. A gondolatmenetben egyre több a valóságos elem, lassan eltűnnek a babonák, a mesék. A regénynek mégis egyik legszembetűnőbb vonása a legkülönfélébb jellegű és tartalmú szövegtípusokból való építkezés. Mint a különböző stíluselemeket ötvöző, ám sokszínűségében is harmonizáló eklektikus épület, olyan ez a nagy gonddal szerkesztett regényvilág! Hadd emeljünk ki az ötletes kompozíciós építőkövek közül néhányat! Ilyen regényszervező elem a szövegek sokműfajúsága, különböző szövegtípusok összevegyítése és eggyéolvasztása mint a schlegeli „progresszív egyetemes poézis” műfajokat egyesítő törekvésének nagyon jellemző mai megvalósulása: emlékezések, elbeszélések, álmok, bibliai műfajok, imák, ráolvasások, mondókák, margón elkülönített rendeletek és parancsok idézett részletei és a fontosabb történelmi év* 13
