Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Móser Zoltán: Illyés Gyula Kodályról és Bartókról

70

Út Dunatái • 2002 december

Ki volt Kodály és ki volt Bartók? Illyés szavaival lelkeket kormányzó két fejedelem. Kettejüket egy alig ismert 3+4 soros, kettős haikunak mondható kis versében“ így örökít meg:

Fegyver és csoda a csodafegyverek korában

Se ország, se had, se pap, se király.

Csak az a kicsiny bot, mit szélcibálta ősz fürtjei fölé emelt Kodály.

Csak ahogy elhagyván a .partot

lépett s nem sűlyedt szennyek tengeri sarába

a krisztustiszta lábú Bartók.

S mind, aki bírta még, utána...

Befejezésül a címet ismétlem el: pontosabb, ha azt írom, hogy Kodály és Bartók és Illyés, de talán jobb, ha azt mondom, hogy Kodály meg Bartók meg Illyés... és három ponttal zárom le. Ugyanis ebben a három pontban mi is benne vagyunk, persze, csak akkor, ha oda teszünk még egy plusz jelet. És ez összecseng Illyés vallomásával is. Azokkal a mondatokkal zárom ezt a rövid összefoglalást, amelyet Illyés egy antológia előszavába írt: „Bartókért azért lelkesültek, azért álltak harcsorba író kortársai, mert idegzetükkel a korból ugyanazt hallották ki, amit Bartók; mert a maga területén mindegyikük egy-egy Bartók volt; vagy kívánt lenni.

Akár a következő nemzedék - az én nemzedékem - tagjai. Majd az erre következőké. Majd - reméljük - minden jövendő magyar nemzedéké.”24

Jegyzetek

1. Ingyen lakoma. Bp., 1964. II. 370.

2. Naplójegyzetek 1951-1972. Bp., 1989. 234.

3. Iránytűvel 2. Budapest 1975. 636.

4. Ingyen lakoma. Bp., 1964. II. 372.

5. Naplójegyzetek 1961-1972. Bp., 1989. 40.

6. Naplójegyzetek 1929-1945. Bp., 1986. 51.