Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Móser Zoltán: Illyés Gyula Kodályról és Bartókról

66

Úr Dunatát • 2002 december

„Kelemen Géza, a volt ürögi körorvos nyolcvannégy éves. Beszéltem vele én is. Emlékszik Bartókra: ide a szomszédos pusztára, Csehibe járt le a sógorához. Érdemes följegyezni, amit Géza bácsi most mond a tolnai Népújság munkatársának.

— Nagyon szelíd, egyszerű ember volt a tanár úr, de igen hirtelen haragú. Délutánonként bekocsizott Csehiből a rokonaival, beült az úri kaszinó mellett levő kocsmába, és énekeltette az asszonyokat. Hozzájuk csak jó szava volt. De amikor a kaszinóban arra kérték, hogy zongorázzon, nemegyszer méregbe gurult, mert míg játszott, a hölgyek, urak tovább folytatták a fecsegésüket. Átnézett Ozorára is.”13

Amit a népdalok és Bartók védelmében naplójegyzetében írt le, sajnos ma is érvényes észrevétel:

„Nemcsak elismerem, hanem a maga helyén tettleg támogatom az úgynevezett könnyű műfajok létjogát. Semmi emberi szintkülönbséget nem érzek, ha valaki Ravelt fütyüli, más meg a Csicsónét. Én is fütyülöm. Magatartásom csak akkor fordul, harciasra pedig, ha Csicsóné akar Ravel fölé lépni; ha az Akácos út, melyen a pacsirta a fán szól, meg a Bözsi ne sírjon hívei a tájékozatlanság önhittségével Bartókot akarják kiszorítani. Ha a másodrendű, a hamis, a hazug arankaként befutja a tisztát, az igazit, a valót.”14

Bartókkal kapcsolatos következő két megjegyzés a népdalok szövegeiről szól; az azokban rejlő modernségről, amelyre éppúgy figyelt a költő, mint a zeneköltő:

„Bartók a népdalnak nemcsak a zenéjétől újult meg lelkében. A szövegétől is.”15

„Bartók-gyűjtötte népdalokat már a szövegük miatt is legértőbben az avantgarde kiemelkedő művészei dúdolták... A magyar szürrealista próza első kikísérletezőjétől mint kedvenc énekét sajátítottam el, mert mindannyiszor oly mély átérzéssel adta elő azt a megrázó székely balladát, mely így kezdődik:

Istenem, istenem, áraszd meg a vizet, vigyen, vigyen engem apám kapujába; apám kapujából anyám asztalára: hadd tudják meg végül, kihez adtak férjhez...”16

Miért is lett ezen népköltési szövegek és melléjük szegődött dallamok védőügyvédje pályája kezdetétől egészen élete végéig? A Puszták népéből idézek:

„A cselédek most kupiét énekelnek, úgy van. Énekelnek még népdalt is, de aki ad a műveltségre, aki fejlődni akar, az a székesfőváros románcaival fertőzi a levegőt. Ez a fejlődés útja, mondják. Zavarba ejt. Említik még a „történelmi szűk-