Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Kovács Sándor Iván: Illyés heroikus évtizede 1972-1982

50

Úl PUNATÁI • 2002 DECEMBER

„Legnagyobb befogadásra képes havi szemlénk”, a Kortárs, bár „minden irányzat elfért benne”, igyekezett talpon maradni, és ez Illyésékkel sikerült is. Húsz év - húszezer példány - tehettem hozzá Illyés nyitó cikke, A Kortárs ünnepére mellé a jó hírt, a magam kis írását. Ezt a példányszámot a Kortárs már 1976 decemberében elérte. (Januárban 17192-ről indultunk, és június-július híján folyamatos emelkedéssel jutottuk el a 20000-ig.)

Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire a primus inter pares Illyés állandó jelenlétének is tulajdonítom mindezt. Legalább ötven-hatvan versét, fél tucat drámáját, több cikkét, tíz-tizenöt fejezetnyi emlékiratát közöltük, műveinek és munkásságának tizenöt-húsz méltatásával együtt.

Ha rosszul emlékszem, korrigál az a bibliográfia, amelyet ifjú filozopter-kollégáim csináltak Illyés Kortárs-, Új írás-, Tiszatáj-, Jelenkor-beli jelenlétéről.

2.

Élete rendkívüli aktivitású alkonyán, tizenegy évig lehettem írásainak gondozója; 1983. április 15-én halt meg. Kortárs-közléseinek - felteszem - többnyire örülnie kellett. Legjobban mégis annak a kis telefonhírnek örült, amit Erdélyből, Apáczai Csere János szülőfalujából hoztam neki:

Egy fekete ruhás nénitől tudakozódtunk. Illendően felállt a kapualji kisszékről, kinyitva letette az olvasott könyvet, és igazított bennünket útba szíves szóval. A könyv Illyés Petőfije volt.

Alig akarta elhinni.

„Illyés Gyula is ember volt, nemcsak őt sértették, ő is megbántott, meghántott másokat. Nem engem, engem nem. De volt, akit bizonyára. Lesznek még betűk, amelyek karcot húznak a gyémántcsiszolaton. Ez a világ rendje” (Győri László).

Alig akarom elhinni.

Illyés Gyula műveit én bujkáló humora, jó kedélye miatt is szeretem. Mintha Kölcseyben vagy Babitsban keresnénk a humort, olyan rejtetten mutatkozik. Szabad legyen száraz szemlémet három Illyés-anekdotával zárnom. (Lásd ezeket - Kortárs-közléseinek tárgyalásával és leveleivel együtt - a kecskeméti Forrás novemberi Illyés-számában is.)

Tihanyban vagyok, s már jönnék vissza, de még mindig nem mertem verset kérni Tőle.