Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Tüskés Tibor: Az újraolvasott Puszták népe
Tüskés Tibor • Az útraolvasott Puszták népe 31 nősen érdekfeszítők, többnyire egyszerű történésekről van szó; nem is törekszik szereplő személyek részletes ábrázolására és egymással kapcsolatba juttatására, az érdekességet a költő előadásának szépsége és vonzó ereje adja meg.” Nézzük tehát a továbbiakban a Puszták népe „szereplő személyeit”, hőseit, valamint a mű ábrázolásmódját és stílusát, a „költő előadásának szépségét”. A könyv címe Puszták népe, de a mű hőse nem „egy társadalmi réteg”, miként egyik értelmezője mondja.7 A könyvnek hősei vannak, minden lapján egyéni arcok, egyéni sorsok jelennek meg, regényszerű portrék és jellemrajzok. A legtöbbet az író családjáról tudunk meg. Az ősök közül érzékletes portrét rajzol nagyszüleiről, apai és anyai nagyanyjáról, a két nagyapáról, a szülőkről, anyjáról és apjáról. Az író nem titkolja el, hogy az anyai ághoz vonzódik erősebben, ugyanakkor szemérmes, tartózkodó szeretettel szól nagybeteg apjáról, amikor fölidézi - harmadik személyben szólva akkori önmagáról - „egyik legkedvesebb hozzámtartozó halálát” és nála tett utolsó látogatását: „Nem nyugtatta meg az irodalmi díj tekintélyes összegéről szóló okirat sem, amelyet a fiúi szeretet, első és elkésett jeleképp, kezébe adott.” Miniatűr érzékletes portrét kapunk bátyjáról, testvérnénjéről és a távolabbi rokonokról. Malvi néni például akár novella- vagy regényhős lehetne. Egy falusi orvosról olvassuk: tífusz tör ki a családban, és „Végre kimegy hozzájuk a szomszéd faluból az orvos. Nem az új, a poros, hanem a boros, a régi híres, akinek gyógyító módjáért az egész megye rajong. Az öreg, aki minden nyavalyára bort rendel, köhögésre szekszárdit, gyomorbajra homokit, szívbetegségre könnyű sillert, legénybajra spiccért, vederszámra.” A puszta urai között is akad egy-egy emberséges ispán, „akinek a nép iránti rokonszenve úgy nyilvánul meg, hogy ellenőrző utjain a munkahelytől száz méterre elégedetlen dörmögésbe kezd, hogy mire odaér, mindent rendben találjon”. Van figura, akivel Illyés valamelyik későbbi művében is találkozunk, például anyja testvérnénjének második férje, a fél szemére vak férfi, aki a pesti Lehel téri piacon helypénzszedő, s majd a Beatrice apródjai egyik jellegzetes alakjaként bukkan föl. Az író akkor is egyéneket láttat, amikor a pusztai népséget - egy pusztai enumeráció tagjaiként - láttatja. (A fölsorolásban még az írásjeleknek, a vessző és a pontosvessző használatának is szerepe van!) A „szólítás”, a „gatyaremegtetés” napja ez. „Kora reggel társadalmi rangsorban az egész puszta az iroda elé gyűlt, megborotválkozva, ünneplőben; egy nyárfaerdőnyi remegő lélek. Elöl álltak az iparosok: a főgépész vezetésével a kovácsok és fűtők; aztán a bognár és a vele dolgozók; aztán a parádés kocsis, a magtáros, a kocsisgazda, a béresgazda, mindegyik a maga segédével, aztán a juhászok, gulyások,
