Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Tüskés Tibor: Az újraolvasott Puszták népe
28 Úr Dunatát • 2002 december Sok év után a dunántúli pusztával „személyesen” is találkoztam. Felsőrácegrespuszta tégláit - és a többi dunántúli puszta épületeit - a földosztás után széthordták, de a Dunántúlon, Somogy megyében egyetlen puszta nagyjából épen megmaradt. Még pedig éppen az a hely, Szántódpuszta, amelynek közelében a napot megláttam. Itt ma is áll a cselédlakások, az istállók, a fészerek, a magtárak együttese, áll a pusztai kovács műhelye, a kastély, a kápolna, megvan a bérestemető, de mindez üres csigahéj, mert a puszta már nem igazi puszta, élet nincs benne, csupán látvány, kulturális és idegenforgalmi központ, vendéglátóhely, turisztikai látványosság. A Puszták népét keletkezése után csaknem hetven évre vettem újból a kezembe. Az a tárgyi világ, amely a könyvben elénk lép, végérvényesen megszűnt, Felsőrácegrespuszta épületeit - miként más puszták épületeit - széthordták, a pusztai családok életformája eltűnt. Ugyanakkor a mű ma is hat, jelentése érvényes, az olvasó nem tudja kivonni magát szuggeszciója alól. Nem azért, mert fölháborít, nem azért, mert az ország lakosságának harmad része embertelen körülmények között, nagybirtokon és cselédlakásokban él, nem azért, mert a sivár társadalmi körülmények közül nincs lehetőség a kiemelkedésre. A kortársi kritikában a könyvnek ezt a cselekvésre buzdító, lázító jelentését, „tett” erejét elsőként és a legélesebben Kodolányi János fogalmazta meg.3 Sőt a mű értelmezésének újabb irodalmában is akadt szerző1, aki csupán eszmei szempontok alapján vizsgálja (és érti félre) a Puszták népét, amikor műbeli „szocialista utalásokat” emleget, és azt állítja, hogy Illyés a jövőt „a szocialista lehetőségekben” látja. A könyv sokkal több ennél. A mű leleplező, dokumentatív ereje, aktuális politikai üzenete, a kortárs olvasóhoz szóló megdöbbentő közlése kevés volna ahhoz, hogy a mai olvasó megrendüljön, és fölismerje: remekművet tart a kezében. A könyv megjelenése után csaknem hetven évvel ezt keresem: mi a könyv mai hatásának a titka, mi teszi a Puszták népét ma is érvényes irodalmi értékké, miben rejlik a könyv intenzitása, mi az, ami az olvasót ma is a könyv szuggesztív hatásának áramkörébe vonja? Röviden: milyen összetevői vannak a Puszták népe esztétikai jelentésének? Azt próbáljuk kibontani, amit a kortárs olvasók közül a legérzékenyebben és a leghatározottabban Babits Mihály vett észre, akinek döbbenetével az én első olvasói benyomásom is rokon volt, de aki azt is megfogalmazta, hogy azért tud Illyés reflektorfényt vetíteni „a tengerfenék titkai közé”, mert „Ehhez költő kellett: a száraz statisztika vagy szociográfiai adatok sötétben hagynának...” továbbá: „Csodás művészet ez... nem hallgathatom el a bámulatot, amit Illyés írástudása kelt ben»5 nem...
