Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Pomogáts Béla: Az atléta halála
30 Úr Dunatái • 2002 március tett szerepe van. A későbbi események ugyanígy a második világháború után berendezkedő újabb diktatúra természetére vallanak. Maga az „ötös fogat” egy szétvert és megalázott generáció sorsát példázza: Bálint és Bangó atléta lett, Pécsi Pici Ausztriába került, Mesnyák Poci megsebesült, és Argentínába menekült, Geresdi Kálmán elesett. A tardosi barátok további életét a történelem irgalmatlan szeszélye szabta meg, s a történelem határozta meg Bálint sorsát is: magányát és hiábavaló küzdelmeit. Azért, hogy megtalálja a szabadságot és élhessen a saját törvényei szerint. A magányos atléta példázatának ezért nem pusztán bölcseleti értelme van: nemcsak a szabadság elvesztésének és hiányának romboló következményeire figyelmeztet. Mészöly Miklós egy megtépázott és megtizedelt nemzedék útját rajzolta fel, önvizsgálatát végezte el. Az atléta halálának ez az önvizsgálat is rangot és szerepet ad a hatvanas éveknek ama regényei között, amelyek a magyar társadalom életével és egy „elvezett nemzedék” sorsával vetettek számot. (Előadás az újvidéki Magyar Tanszék Konferenciáján 1994-ben)