Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - Zentai András: Dr. Dobos Gyula: A Perczelek

74 Út Dunatát • 2002 szeptember Az állami közigazgatásban huszonketten tevékenykedtek. Közülük ketten a miniszteri bársonyszékig jutottak, ezenkívül egy államtitkári, hat országos rend­őrfőnöki és három megyefőnöki kinevezést értek el. Négy Perczel képviselte a vármegyét a pozsonyi diétán, tizenegyen voltak a képviselőház, hárman pedig a főrendiház tagjai. A nemesi családok számára a másik elfogadható - választható életforma a ka­tonáskodás volt. A Perczel-családban is gyakran apáról-fiúra öröklődött a hivatá­sos katonai szolgálat, melyet huszonhatan választottak. Számosán jutottak el a fő­tiszti fokozatig, egy altábornagy, négy tábornok és három ezredes került ki közü­lük. Volt, aki katonai felkészültségét az amerikai vagy éppen az olasz egyesítési szabadságharcban kamatoztatta. Az I. világháborúban is több Perczel harcolt. Az Ország-Világ 1915-ben há­rom teljes oldalon írta meg „Akik a legtöbb katonát adták” címmel, hogy a Per­­czelek több tucatnyi tisztet, hivatásos katonát adtak a hazának. A bonyhádi Perczel-család életében a gazdálkodás egyre kisebb szerepet ját­szott. Ennek fő oka a népes család birtokának elaprózódása, mely különösen a du­alizmus idején gyorsult fel. 1925-ben mindössze öt Perezel rendelkezett száz ka­­tasztrális holdat meghaladó birtokkal. A teljes birtoknagyság 3190 kh, de ennek mintegy harmada a beházasodott feleségeké volt. A XX. század elején a Perczel-család történetében is megjelent a kapitalista ipari vállalkozás. Perczel Béla III. 1908-ban dominó- és zománctábla-gyárat alapí­tott, melyet fia Perczel József XI. fejlesztett tovább. Ő az egész életét a gyár fej­lesztésére fordította, így válhatott ez a megye egyik legnagyobb üzemévé. Tevé­kenységének elismeréseként 1937-ben vitézzé avatták, majd nemzetvédelmi ke­reszttel tüntették ki. A II. világháború után a család tagjaira az államosítás, üldöztetés, munkatá­bor, börtön és a közéletből való kizárás várt. Ennek ellenére - a biográfiák tanulsá­ga szerint - többségük Magyarországon maradt és közülük többen jelentős értel­miségi életpályát valósítottak meg. Dr. Dobos Gyula sok érdekes demográfiai tényt és következtetést is feltárt. Ezek közül néhány érdekesség: 1990-ig a családban összesen 183 házasságkötés történt. A fiúk házasságának harmada meddő volt, de a gyermekes családokban - átlagosan - öt utód született. A leggazdagabb gyermekáldás a József I.-et követő nemzedékben volt, ekkor 12 volt az egy családra jutó gyermekek száma. Ez az át­lag a következőkben jelentősen csökkent; a második generációban 10, a harma­dikban 6, a negyedikben 4, az ötödik és hatodik generációkban 2 volt az átlagos

Next

/
Oldalképek
Tartalom