Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Bakonyi Veronika: A tárgyiasság (mű)formáinak körüljárhatósága
54 Úí PUNATÁT • 2002 SZEPTEMBER esztétika meddőségének síkjára is reflektál. így válik le a csupán ösztönöket megmozgató, a halandóság küzdelmét nem felmutató szépség dimenziója az anyagság és a rút vallott esztétikájáról. Az „ikonizált változat” nem is mutatja fel az új szent attribútumainak jellemzőit. „Tartása egyenes, fejet nem ingat / merev szemével sohasem kacsingat.” A látszat fogalmisága a semmi viszonylatában foglalja el a hiány pozícióját. A „semmi elképzelése egy külső és egy belső realitás közti ítéletingadozást föltételez, és képzeletünk jellegéből következik, hogy a természetben nem lévén abszolút hiány”.34 Majd a Merceria dilemmája kapcsán Rába összegzi tapasztalat és vágy, vágyódás és vágyakozás szintézisének tudását. „A hiány megjelenítése mindig teljes értékű megjelenítés, mely végső soron két pozitív elemre bontható; egy határozott vagy homályos behelyettesítés eszméjére, és egy tapasztalt vagy képzelt sóvárgás vagy sajnálkozás érzetére.” „Egy tragikus danse macabre-nak voltunk valamennyien tanúi a nagy háború utolsó esztendeiben, és csodálatos, hogy nem volt ennek a korszaknak egy új Holbeinje...35 A De te mégis szereted ezt a kort? textuálisan is megnevezett haláltánca kettős spirált alkot a kötetben (Versenyt az esztendőkkel!) utána következő A jó bír című verssel. Az így létrejövő egység még erőteljesebben körvonalazza a babitsi kettős küzdést az anyaggal. Egy elemi mozgásjel, csigavonal, „búgócsigák táncos agóniájáénak képe indítja el a mindvégig tizenegy sorszótagba kényszerített forgást, amely majd átterjed az inkább balladaszerűbb, születést kottázó következő versre. A ballada így a süllyedés helyett emelkedik: „Megszületett a gyermek.” A tánc sem forog a végtelenbe, ugyanakkor a mozgás képzete nem tűnik el, hiszen a szöveghatárból kisodródó lírai alany - akárcsak a tört lécű hídról lehulló „japános, naiv” alakok - a semmibe hullana. (Az Egy filozófus halálára egyetlen strófán kívüli verssora így szól: „És a vad formátlan tények sodra egyszer lesodort!”.) A kettős spirálmegközelítést, azaz a két vers együttes elemzését architextuális mozzanatok is szolgálják. Babits e/só'kötetében a Haláltánc című vers szituációjában a Halál mint allegorikus alak jelentkezik be a telefonon, míg A jó hír című versben a gyermek megszületéséről ad hírt a telefon. A nagyvárosi tájkép francia hatástörténetén kívül a haláltánc műfaja is kapcsolatba kerül a balladához, rondóhoz és a szonetthez hasonlóan rögzült formájú, egy összetett szabályoknak engedelmeskedő francia versformával, a tizenharmadik század által kedveltfatrasie-val és annak variánsaival. A De te mégis szereted ezt a kort? haláltánca a babitsi tárgyiasság szövegtárgyainak és motívumainak versbeli tematizálását a tipográfia által is jelöli. A vers tizenegy szótagnyi szöveghatá
