Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Bakonyi Veronika: A tárgyiasság (mű)formáinak körüljárhatósága
50 Úl PUNATÁI • 2002 SZEPTEMBER vannak a „rendes” mozgásokra (a testére). Ez az új és szabad valódi mozgás az anyagba merült szellem mozgása. Az életlendület alapfogalmának tisztázásakor a homo duplex léte kap megvilágítást. Az életlendület maga a teremtőfejlődés, amely nehezen tudja érvényesíteni szabad akaratát. A földi élet lendület, mely az anyag között az anyag irányával ellentétes irányba tör mozogni: a szükségesség (léttelen kategóriája) és a halál helyett a szabadság, a teremtés felé. Az élőlény a két ellentétes mozgásnak, anyagnak és életnek az érintkezése, mindkettőből tartalmaz valamit. A MÚZSA ANATÓMIÁJA ÉS AZ IRONIZÁLT TEST Az apollinaire-i negyedik dimenzió megidézésének kontextusában nem állhat meg többé a Tonio Kröger-i vigasz: „átadta magát a szellem, a szó hatalmának, mely mosolyogva trónol az öntudatlan, néma élet fölött”. Babits Strindberg Haláltáncit idézi, mikor a huszadik század Nőjének nemiségében meglátja a mitológiai szörnyet. A „naturálizmus eszmei hátteréül mily természetesen rajzolódik ki minden vonalon a schopenhaueri filozófia, egészen a »nemi szerelem metafizikájáig«”.27 Babits a Halálfiainak több pontján felfesti a női emancipáció nemcsak irodalmi vonatkozását, hanem a nő évszázadának egyéb aspektusait is, ami a fűző levételével vette kezdetét. A testiség felfokozottságának lírai jelentőségét és az élményből épülő, ám mégis megbújó személyesség egymásmellettiségének vizsgálatát kínálja a ciklus nyitóversének, a Merceriának elemzése, a bergsoni és a nietzschei gondolatiság és a (Nemes Nagy Agnes-i tágabb értelemben vett) forma szervezőelvét a figyelem körében tartva. „E sok korcs báj, amely máris vitrinbe bújhat, / haszontalan korunk hitvány termékei, / e tipegő bokák, e kasztanyettes ujjak / nem tudják szívemet kielégíteni.” A Fleurs du Mal kezdő ciklusa, a Spleen és Ideál verseinek lírai hőse játszik bújócskát a Múzsával {Az eszmény). A költő bizalmas ihletadó társa nem szavakat lehel a költeni vágyó felé: a szonettek mint mozdulatlan műtárgyleírások fogalmazódnak meg az írás indulásakor, ám a Szépség versbe eszményítésének egy pillanatában, az eddig zavartalan körbejárást megzavarja a Múzsa mozdulata, mely egy kéjnő hívó vágyát sejteti. Az eszményi szépség fogalmát magáénak vallott szent múzsa mellé már a középkor századaiban odahelyeződik a földi nő. Babits meglátásában a „modern verselés kifejlődése egybeesik a középkor lelkiéletének mélyebb bonyolódásával és színeződésével”.28 Azután a „felcsigázott” fantázia lírai hatásakor ezt a középkori kataklizmát idézi fel benne Poe és Baudelaire. Az
