Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Bakonyi Veronika: A tárgyiasság (mű)formáinak körüljárhatósága
42 Út Dunatát • 2002 szeptember cikluson kívül az 1920-as évek bizonyos költészeti periódusai is a teremtésesztétikák és a metafizikus hagyomány összeegyeztetésének művészi megnyilvánulásai. Babits Bergson modernségét a lelkiség felfedezésében látja, hiszen a francia gondolkodó egyszerre mutat fel lélektani, fenomenológiai és metafizikus „eredményeket”, melléjük helyezve az alkotás teremtő esztétikáját és az ihlet lélektani állapotát, egzisztenciára ható erejét. A cikluscím értelmezési körére látszik reflektálni Babits és Bergson rzz«r£o7#;w-meghatározása, mely a „kép” mint modern poétikai fogalom interpretálásának és esztétikájának alappillérjét adja.10 Babits megfogalmazásában a „szimbólum az elsődleges lelki tény, a gondolat csak gyenge kifejezése”.“ Bergson a megismerés egyik módjának tudományát olyan diszciplínaként ismerteti, mely függ a nézőponttól, ahonnan szemlélődve körüljárjuk a dolgot. Ez a megismerés megáll a relatívnál és szimbólumokban fejezi ki magát. A szimbólum tehát a bergsoni rendszerben „gondolkodásunk legmegrögzöttebb szokásainak felel meg”.12 A gyakorlati életben megismeréskor a szimbólumok felől közelítünk, mert ezeket mozdulatlanságukban könnyebben meg tudjuk közelíteni. A metafizika ezzel szemben az abszolútig tör, szimbólumok nélkül kíván boldogulni. Nem körüljárja, hanem belemegy a dolgokba az intuíció révén, ami a dolgok folytonos változékonyságát követi. A nagyvárosi tájkép kezdeti mozdulatlansága és a haláltánc forgásai a relativizmus jegyében egyesülnek. Babits 1910-es, Bergsonról szóló első recenziójában több mű fogalomvilágát is ismerteti, de szervezőelve mindvégig a Bergson filozófiájában is domináns küzdelem az any aggal áimznz\ó')a, ami azonban nem feleltethető meg csupán a mechanikus léttelen/élettelen kategóriájával. A „gondolkodó anyag” (Karinthy Frigyes fogalma) megközelítése ugyanis egymást feltételező elemként tartalmazza az ént mint halmazt (és annak elemeit), valamint a percepcionáló emberi testet. A Képek És jelenések cikluscím egyik jelentésrétege az érzet, a képzet és az ihlet kapcsolatának dimenzióját nyitja meg. (Schein Gábor már felhívta a szakirodalom figyelmét Nemes Nagy Ágnes költészete kapcsán arra, hogy a tárgyiasként aposztrofált lírai törekvés nem értelmezhető csupán a platonizmus gondolatisága felől.) A cikluscím a Babits fordításában ismert Baudelaire A jelenés című versével is diaiogizálhat, amiben a szöveg progressziójával, apoéme en devenir poétikai meghatározásának engedelmeskedve megrajzolódik a közeledő kedves alakja, míg az alcímek sorrendi tagolása a műtárgyleírás és lírai elbeszélés játékterét összekapcsolja. Meglátásunk szerint Babits ezeket a műformai hagyományokat szólítja meg a nagyvárosi tájkép formáinak továbbgörgetésekor. A ciklus tárgyalásakor nem hagyható figyelmen kívül sem a képalkotás, sem a tárgyias műfajok vizsgálatakor a Winckel-
