Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Gombos Péter: Borbély Sándor: A Nyugat tájain
14 Út Dunatát • 2002 szeptember Ugyancsak közös bennük, hogy - bár kétségkívül remekművekkel ajándékozták meg a magyar irodalmat - csak mások után, „tartaléksorban” tartjuk számon őket. Előbbi háromról szóló tanulmánykötetének nem véletlenül adta Borbély Sándor a Klasszikusok rangrejtve címet. E fejezetekben a versek beszélnek költőikről az elemző helyett. Kevés az életrajzi utalás, a lényeg: a forma, a rímek, a színek, a szimbolista és szecessziós, valamint az impresszionista hatások. Ismert, „klasszikus” és kevésbé ismert költemények egyaránt szóba kerülnek, s a vizsgálatok ezúttal részletesebbek, mint Ady esetében. Hiányérzetünk talán csak Dsidánál lehet, nagy kár, hogy csak egy rövidebb elemzés, egy vers fért bele a fejezetbe. Borbély Sándor a kötet utolsó, Radnóti naplójáról szóló részének záró bekezdésében írja: „Nem árul el különösebb titkokat, nem átkoz ki és nem oldoz föl.” E tanulmánykötet nem átkoz ki és nem oldoz föl. De - igazi útikönyvként - különös titkokat árul el „irodalmi turistáknak”, a Nyugatra utazóknak.
