Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Majdán János: Baross Gábor

Műmelléklet

Móser Zoltán

Ez majdnem önéletrajz

A szülőföld tájszólása a szellemben és a szívben éppúgy megmarad, mint a beszédünkben.

Francois de La Rochefoucauld

Azt szoktam mondani - és ez mind igaz is hogy ott születtem, ahol Babits, abba a gimnáziumba jártam, ahová Petőfi, diákkoromban Bonyhádon laktam, ahol Illyés, és oda jártam szerenádozni, ahol Vörösmarty nevelősködött. Vagyis? Ebből könnyen megfejthető, hogy e sorok írója tolnai, bár már rég nem ott lakik.

Kezdem hát akkor az elején, az 1946-os évnél, amikor megszülettem Szekszárdon. Bonyhádon jártam gimnáziumba, de a legfontosabb hely mégis Tevel. Itt töltöttem életem meghatározó első tizennégy évét, a gyermekkoromat. A falu egy tágas - szájszerű - völgyben fekszik, amelynek az egyik vége nyitott. Aki erre megy ki a faluból, majd mindig vissza is tér ide. Aliik a felső végén, az emelkedőn - a víz folyásával ellentétes irányba, Szakály-Hőgyész és Budapest felé -, azok csak nehezen, vagy soha. Ezek közé tartozom én is.

Mi az, amire ma, 56 évesen is jól emlékszem. Elsősorban képekre, színekre, illatokra; az évszakok vonulására és egy-egy örömteli vagy bánatos napra; s azokra a csínytevéseimre, amelyekkel bajt s kárt okoztam. És arcokra. Az akkori nagyokat felnőttként, a gyerekkori társaim arcát ma is gyerekként őrzöm. Itt tanultam meg a nálam sokkal szegényebbektől a szegénység tiszteletét. Annak méltóságát - ez tartást jelent, elsősorban - őrzi szemem, de talán fotóim is.

Bonyhádi éveimre és osztálytársaimra is mindig szívesen emlékszem vissza. Itt kellett megtanulnom önállóan élni, gondolkodni, választani jó és rossz között, szép és helyes között. Bonyhád nevelt szorgalomra, tanított egyszerűségre.

Érettségi után egy évig képesítés nélkül tanítottam Tevelen az alsó tagozatban, majd Budapest következett, a bölcsész kar és az Eötvös Kollégium. Ennek elvégzése után egy budapesti kollégiumba kerültem, ahol 27 évig dolgoztam. Amikor megházasodtam, mivel nem volt remény Budapesten lakáshoz jutni, albérletben lakni pedig nem akartunk, Zsámbékra, majd Mányra, végül Bicskére költöztünk családommal, ahol jelenleg is élünk.