Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Majdán János: Baross Gábor

Maidán János • Baross Gábor

87

„hangsúlyozni akarom azt, hogy aki a közélet terén kötelességét teljesíti, nagyobb vagy kisebb erővel, de mindig jó szándékkal és hazafisággal, az elismerésre és hálára számot tartani jogosítva nincs.”26

A munkamódszeréből eredően minden vízügyi építkezést is meglátogatott. Miniszterségének idején két nagy állami beruházás munkálatait kezdték meg. A fiumei kikötő bővítése és minden típusú hajó befutására alkalmassá tétele az ország külső kapcsolatai szempontjából életbevágóan fontos volt. Hasonlóan a bécsi út elkerülését segítette a Vaskapu szabályozása. A Széchenyi István által megálmodott vízi úton történő kereskedés jelentősége óriási volt, s a miniszter mind a két építkezést rendszeresen látogatta. A Vaskapunál személyesen nyomta meg a robbantószerkezet gombját, mikor elkezdődött a Duna medrének kitisztítása.

A rendszeres aldunai ellenőrző útján a miniszter Orsován hastífuszt kapott, amit azonban nem volt hajlandó orvossal kezeltetni. Felesége hiába próbált meg orvost hozatni a beteghez, Baross ezt elutasította, mivel szerinte a betegséget önmagának kell leküzdenie. A hastífuszhoz a sok fekvés miatt mellhártyagyulladás párosult, s ezt már nem tudta legyőzni szervezete. A magas láz és az elhatalmasodó betegség láttán megengedte Korányi Frigyes vizsgálatát, aki érvágással próbált enyhíteni a fájdalmakon. A beavatkozás könnyített ugyan állapotán, de nem állította meg a kórt, s 1892 május 9-én délelőtt 11 órakor beállt a halál. A választókerületében megjelenő újság feltette a kissé patetikus, de őszinte kérdést:

„Ezt a koporsót embermilliók fájdalma szegezi le, s minden magyar szívből remegő kétséggel panaszos sóhaj kél. Magyarok Istene, miért vetted el öt, hazánk leghűbb fiát, büszke szemefényét, a munka bajnokát? F’11

Távozott az élők sorából egy 44 éves miniszter, aki még tíz évet sem dolgozott a magyar politikai elit soraiban, de ezalatt az idő alatt napjainkban is használt elveket fejtett ki, és ma is működő intézményeket alapított. Sem feleségének, sem két kiskorú gyermekének nem hagyott magánvagyont hátra, de az utókor a magyar polgári átalakulás egyik legnagyobb egyéniségeként tartja számon.

Jegyzetek

1. Készült az OTKA T 024180. számú program támogatásával.

2. Képviselőházi Napló 1876. február 16. 91. országos gyűlés

3. Baross Gáborról viszonylag kevés tanulmány, könyv, feldolgozás készült. Az első összefoglaló közvetlenül halála után jelent meg: Petrovich László: Baross Gábor Kisszeben, 1892. Egyes résztevékenységét elemezte a kortárs: SzabóJenó': Baross Gábor rendszere és müvei címmel a Budapesti Szemle 1894. évi számaiban (a 78., 79. kötetek) A két világháború között megjelent monográfia volt hosszú ideig az egyetlen értékelő feldolgozás: Gyömrei