Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Majdán János: Baross Gábor
Dr. Simon László • A szekszárdi Balassa Tános Kórház 73 egy részét arra fordította, hogy a tanulmányaihoz szükséges pénz előteremtse. Ismerte családja anyagi helyzetét, és az otthoniak tehermentesítésére napidíjas állást vállalt Pest város tanácsánál. A megyei közigazgatásról hallottak mellett rövid időre betekintést nyert az ország fővárosának számító Pest apró-cseprő ügyeibe. Egy gazdag, de éppen átalakuló város belső ügyvitelét ismerte meg, s ezeket a tapasztalatokat a későbbiekben többször hasznosítani tudta. Egyetemi tanulmányainak befejezése után - élve a törvény adta lehetőséggel- 1869-ben egy évre önkéntesként bevonult. A pozsonyi gyalogezrednél töltötte le az esztendőt, melynek végén - iskolai végzettsége miatt - tartalékos tiszti vizsgát tehetett. A köznemesi családokban igen fontos volt a tartalékos rangfokozattal együtt járó tiszti bojt, amely egyúttal a párbajképességet is jelentette. Baross Gábor ezt nem tudta megszerezni, mivel a német nyelvű tiszti vizsgán megbukott. Ez a kudarc is jól jellemezte Barosst és a kortársait. A köznemesi fiatalok előtt elevenen éltek és léteztek a korábbi generációk által kialakított és elfogadott társadalmi elvárások, de szemük előtt váltak sikeres és gazdag vállalkozókká az általuk addig lenézett kereskedők, iparosok és a zsidók. Nehéz volt dönteni, hogy melyik úton járjon egy pályakezdő. Baross Gábor úgy döntött 1870-ben, hogy hazamegy Trencsénbe és állást vállal valamelyik hivatalban. E döntés mögött legfontosabb okként a család anyagi helyzete húzódott meg, de hazatértében szerepet játszott a még ki nem ismert pesti élettől való félelem. A fiatal jogász egyelőre inkább az általa ismert vármegyei közigazgatás keretei között szeretne dolgozni, mint a kellő gazdasági ismeretek hiányában érthetetlennek tűnő pénzügyi - banki - kereskedelmi életben. A család nagy örömmel fogadta hazatérését, de hamar kiderült, hogy nem olyan könnyű végzettségének megfelelő állást találnia. Az önálló praktizáláshoz szükséges volt az ügyvédi vizsga letétele, amelyre azonban csak több hónapos „ügyvédbojtárkodás” után jelentkezhettek a jelöltek. A családban egyébként sem volt ügyvédi irodával rendelkező tag, aki segíthette volna a jelölt szakmai felkészülését. A másik lehetőség: valakihez elszegődni jószágkormányzónak, jogtanácsosnak. A leggyakoribb a harmadik út volt, amely a közigazgatásba és az igazságszolgáltatásba vezetett, és ahol a frissen végzett jogászokat különböző szépen hangzó, de fizetéssel nem járó állásokban próbálták ki a helyi vezetők. Baross Gábor sokáig nem szemlélődhetett otthon, és nem várhatta az állásajánlatokat, ha ténylegesen segíteni akart családján. A közigazgatási pályát választotta és a vágbesztercei főszolgabíró- aki történetesen a nagybátyja - javasolta megyei hivatalra. Trencsén megye tiszteletbeli aljegyzőjévé választották 1871-ben, amivel sok önként vállalt munka járt.
