Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Simon László: A szekszárdi Balassa János Kórház

58 Új Dunatát ■ 2002 túnius nagy közkórházak mindennapi nyüzsgése befolyásolta azt, hogy mit tudtam meg­tanulni és mit tudtam - rossz példaként - gyorsan elfelejteni. Tehát, tagadhatatlan, mindmáig hiányosnak mondott neveltetésem döntő ré­szese egy közkórház már akkor is meglehetősen sorvadt emlője volt. „A közkórhá­zak kellemetlen közös jellemvonása ez az örökös sietés” - Szolzsenyicin írja a „Rákosz­­tály”-ban (1976). Három irodalmi művet tennék kötelező olvasmánynak a kellő intellektussal bíró betegeknek és kezelőiknek egyaránt. Az egyik ez. A másik ket­tőt - ma, itt és nekem - nem nagyon érdemes emlegetni, hiszen az egyik a Biblia, a második meg - szinte ki sem merem mondani - az Oxford Advanced Learner’s Dic­tionary of Current English. A sietés egyiknek sem tesz jót, nekem sem tett. Munka­társaimmal talán mindig itt gyűlt meg a bajom. Ha a három idézett művet vesszük figyelembe - mindig siettem, nem mindig vettem figyelembe a Tízparancsolatot, és nehezen bírtam elviselni az évtizedekig tartó ineffektiv nyelvtanulást. Mégis, remélem, azok az emberek akikkel együtt szenvedtük és - jóval minimálisabb mértékben - örültük át ezt a húsz évet, el fogják fogadni ezt a tükröt, hiszen azt a még mindig javítani igyekvő kritika és az elfogadó szeretet együtt tartja. Az orvosok. Bajtársaim. Beosztottak és beosztóim, kizsákmányoltjaim és ki­­zsákmányolóim. Nem időrendi és méltósági - fontossági sorrendben írok róluk, engedtessék meg az az elfogultság, hogy a szívemnek legkedvesebbekkel kezdjem. Bende Marianna már itt volt 1980-ban is, és egyike volt azoknak, akik megkönnyí­tették számomra a beilleszkedést. Most ő az a képi diagnoszta, akire habozás nél­kül tudnék bízni bármilyen döntést, hadd legyek büszke rá, hogy a gasztroentero­­lógiai elméleti és szemléleti nevelést tőlem kapta, ha most már a Radiológiai Osz­tály oszlopa is. Talán ugyanezt mondhatom el Jámbor Margitról is. Meggyőződé­sem, hogy az osztályon töltött néhány év segített neki abban, hogy most Szek­­szárd széles körben elismert családorvosa, jól hasznosítva sok szakvizsgája közül a gasztroenterológiait is. Tóth Gyula városunk közismert személyisége. A patológiá­ról került hozzánk, talán inkább személyes megérzés és szimpátia, mint racionális megfontolás kapcsán. Színes és megnyerő egyéniség, nagyvonalú klinikus, tudom ajánlani, engem is Ő vizsgál, ha muszáj. Régóta jól helyettesit, sose hittem, hogy politikus lesz belőle. Mátai Irén fiatalos egyénisége cáfolni látszik, hogy már érke­zésemkor az osztályunkon dolgozott. Sikeres szakvizsgákkal, meglehetősen hatá­rozott egyéniségével definitiv résztvevője osztályunknak. Aki őt választja kezelő­orvosának, biztos lehet benne, hogy egy porcikája sem marad kivizsgálatlanul. Igen jó érzékű klinikus, inkább a betegek szeretik, mint kollégái. Schmidt Imre - azt hittem, Ö fog követni a vezetésben. Mindent le tudott küzdeni, értette, amit

Next

/
Oldalképek
Tartalom