Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Péter László: Juhász Gyula Trianon-élménye
92 Úr PuNATÁr • 2001. december Am én esküszöm itt, szent rab sírodra, titánom, Még kibomol lobogód, még kicsap őri tüzed! Még viharos Nemerét támaszt nyugatra, keletre, Északon és délen, lelked, amely a miénk! Jönni fog - itt az idő, mikor újra magasztos erény lesz Ember lenni s magyar: tisztelet és becsület! Addig a durva világ fájó árvája az éjben Fázón búvik meg csonka, hű anyja ölén, S tiszta gyerekhittel, mint egykor régen a pásztor Betlehem estéjén, isteni kisded előtt Ahitatos szívvel dúdolja Petőfi imáját: Harsány himnuszodat, százszorszent égi Szabadság! Vannak ennek a fájdalmát emelkedett hangulattal kifejező költeménynek gondolatfolyamában ismert közhelyek is: Magyarország mint a kereszténység, Európa védőpajzsa; a hálátlan Nyugat {Európa csendes, újra csendes...)-, „egyedül vagyunk” {Szétszórt hajával, véres homlokával / Áll a viharban maga a magyar...); ám ezek olyan közhelyek, amelyeket a történelem igazolt nemcsak 1848-49-ben, hanem 1956- ban is. Nem véletlen, hogy Petőfi szavai is hitelesítik. A Tisza, Szegedfó'utcája, Juhász Gyula szent folyója, számos versének ihletője. Trianon előtt a legmagyarabb folyónak nevezték, hiszen bölcseje, forrása és torkolata egyaránt a történelmi Magyarország földjén volt. A sógorától, König Pétertől megzenésített Tisza-kantatában (1910) már írta a költő: Én vagyok a magyarság Csöndes, nemes folyója, Anyám csupán ez ország, És ringatom e róna. Én, a szegény magyarság Igaz, magyar folyója, Nem vágyom tengerekre, Elég nekem a róna! A Tisza a kivétel; ezután már a történelmi városok következnek: a koronázó Pozsony; a Rákóczit őrző Kassa; a Mátyást szülő Kolozsvár; Ady és a holnaposok Váradja; a vértanúk Áradja, a Petőfi hamvait rejtő Segesvár. Szégyellenivaló-e, ha a magyar múlt tisztelője fájlalja ezeket az idegen kézre jutott városokat? Többet különkülön is megénekelt. Ciklussá szervezte őket, s amikor először közölte, 1920-ban, még mindig a francia példa járt eszében: Magyar Straszburgok címmel jelentette meg {Pozsony, Máramarossziget, Nagyvárad, Szabadka, Újvidék, Csáktornya).
