Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Valachi Anna: Pygmalionok (tanulmány)

60

Út Dunatát • 2001. december

Az író megkérte a Hevesy-házaspárt, vigyék el operaházi korrepetitor ismerősükhöz meghallgatásra Erzsikét, hátha érdemes képeztetni a hangját, s a művészi pályán biztosabb jövőre számíthat, mint másutt. Ám Solti György lebeszélte a kellemes, de átlagos hangú lányt az énektanulásról. Az ekkor már választékosán öltözködő, a polgári iskola összevont osztályainak anyagával birkózó, színházba, moziba, tánciskolába járó Csibe nem tudott belenyugodni a szerinte igazságtalan ítéletbe. S amikor Móricz újra sürgetni kezdte a hangképzést, Kálmán Kata kénytelen volt föltárni a későbbi világhírű karnagy egyértelműen elutasító véleményét.

Végül is Littkei Erzsébet nem ment művészi pályára - noha szeretett volna Móricz időközben elvált feleségével, a színésznő Simonyi Máriával szakmailag is rivalizálni -, hanem előbb Móricz leányfalusi kertészetében, majd a Kelet Népe című folyóirat mindeneseként tette magát nélkülözhetetlenné „Apuka” számára. Tasi József a Móricz Zsigmond, a Kelet Népe szerkesztője című levélgyűjtemény utószavában arról ír, hogy Csibe maradandó nyomot hagyott a folyóiratban is, „elsősorban az Árvácska című tényregénnyel - melynek történetéhez közvetlen élményanyagot adott »Árvácskának« a regény írása idején Zagyvarékason a lelencsors szelídebb változatát élő kisfia. Móricz továbbá hűséges társat nyert Erzsikében - örökbefogadása után így írta alá leveleit: Móricz Erzsiké, névjegye is van e szignóval - a lap előállításához és terjesztéséhez. Igen, az utolsó évben, 1941 őszétől, Móricz Erzsiké a Kelet Népe kiadóhivatalának a vezetője. [...] Móricz Zsigmondnak nagy tervei voltak Erzsikével. Megismertette a könyvkiadói és terjesztői munkával, levelei révén alapfokú oktatásban részesítette a Kolozsvárott az ő életműsorozatát terjesztő fiatal nőt. [...] Bizonyára a könyvkiadásnál is meglett volna Erzsiké szerepe - minthogy az író halála után meg is nyitotta a Móricz Zsigmond könyvesboltot, majd könyvkiadót.”

A nagy családot eltartó Móricz „Pygmalion”-szerepe tehát vitathatatlan. Ha nem is vette feleségül utolsó múzsáját - ez a terv a nagy kor- és társadalmi különbség miatt komolyan föl sem vetődött benne -, nagyon sokat tett érte: nemcsak taníttatásáról, hanem társadalmi beilleszkedéséről is gondoskodott: gyermekévé fogadta, sőt Csibe kisfiát, Imrét is a nevére vette. Németh László gyönyörű szavakkal emlékezett meg írótársa áldozatos tettéről: „Amennyire én láttam: az ő érzése ez iránt a lány iránt mégis a részvét volt. Jóvá akart tenni valamit, amit az emberiség vét a gyengék ellen. Egy darab nyers, mélytengeri szenvedést emelt be a családjába. És megkövetelte, hogy tiszteljék. Nem akárhogy: leányaként. Abban nem ismert tréfát, ha Móricz Erzsikét valaki megbántotta. Mások a vagyonukat adják oda, vagy népfőiskolákat támogatnak. Ő így szolgálta a részvétét. [...] Azt hiszem,