Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola kiadványairól
78 Út Dunatát ■ 2001 március chizmus egy-egy szeletébe enged betekintést. A sort Puriskevics, a pártalapító (az Orosz Nép Szövetsége), minden ultrajobbosok „atyja”, Raszputyin egyik gyilkosa nyitja. Aktív szervező tevékenysége, Duma-beli szerepe, a cárizmusba vetett fanatikus hite rányomta bélyegét a mozgalom arculatára („... eltökélték, hogy a cár nélkül, sőt, ha kell, a cár ellenében is megvédik a cárizmust.” - Paléologue). Egész más személyiség a hatásában nem sokkal kisebb Sulgin, a „szürke kardinális”, a nagy teoretikus, az egyetlen ember, aki gondolkodói-műveltségi kvalitásaival „európai” értékeket is fel tud mutatni. A szerzetes, Modor a fanatizmust, főként a pravoszláv vallási fanatizmust jeleníti meg. Ismét egész más habitust képvisel Markov, azaz „Markov II.”: „... a tradicionális orosz nemesi értékrend következetes képviselője, a monarchia tántoríthatatlan híve, kiváló Duma-szónok és népvezér, fizikai erejéről és gáláns kalandjairól egyaránt híres különleges külső megjelenésű, rettenetes pogromszervező” (77. o.). Az utolsó „lovag”, Dubrovin talán mindanynyiuk közül a legradikálisabb, ő a politikai gyilkosságok és merényletek, a pogromok mint kizárólagos célravezető eszközök legkövetkezetesebb híve. Megannyi sajátos egyéniség a nagy közös feketeszázas köpönyeg alatt. Font Márta egyetemi tanár, a JPTE BTK dékánjának kismonográfiája jóval régebbi időkbe, az Árpád-korba kalauzolja az olvasót. A téma Kálmán király, akinek személye még mind a mai napig igen ellentmondásos, s a köztudatba is sztereotípiákon keresztül rögzült. A legcsúnyább (és a legelhíresültebb) képet talán a Képes Krónika festi róla: „Jelentéktelen külsejű ember volt, de ravasz és tanulékony, borzas, szőrös, félszemű, púpos, sánta és hebegő.” Font Márta ezzel szemben többször is felteszi, és vizsgálódása központjába állítja az adekvát kérdést: Milyen is volt valójában? S a válasz: „De mondhatjuk-e, hogy kegyetlen vérontó volt, ahogy a krónika teszi? Aligha... Szent István királyt sem nevezzük vérontó, kegyetlen uralkodónak, noha Vazul megvakítása éppolyan tett volt, mint Kálmán részéről Álmosé: akaratának érvényesítése a trónutódlás kérdésében. Ahogy István uralkodásának mérlegét az államszervező munkássága nyomán vonjuk meg, ezt kell tennünk Kálmán esetében is.” (85. o.) Bebizonyosodik, hogy Kálmán, aki trónra kerülése előtt egri vagy váradi püspök volt, bármely Árpád-házi királyt messze meghaladó műveltséggel bírt (sőt a lengyel krónika szerint „tudományával minden más ország uralkodóját felülmúlta”), ami lehetővé tette számára, hogy nagy formátumú, széles látókörű uralkodóvá váljék. Ebbe a képbe a felesleges kegyetlenkedés nem fér bele (közvetlen bizonyítékok is szólnak ellene). Ellenkezőleg, céltudatos volt és koncepciózus (törvénykezésén több mint száz évig nem változtattak), ügyes diplomata és jó politikus, aki egy erős és gazdaságilag rendbe ra-
