Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Buda Attila: Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemetőri iratai

68

Úr Dunatát • 2001 március

(824) Aki éberen figyel a külföld eseményeire: jelentéseket kér a Moldovába benyomult orosz seregekről, követeket küld a frankfurti nemzetgyűlésbe, kapcsolatot keres az angol kormánnyal. Aki erősen mérgelődik a kinevezett, de állomáshelyüket el nem foglaló nemzetőri zászlóaljparancsnokok magatartása miatt (847), s az álhírek terjedése ellen saját kiadású újság megjelentetését szorgalmazza. (855) Az olvasó láthatja, hogy a miniszterelnök miként figyelmezteti Eötvös Józsefet az ügyiratkezelés szabályaira (866), s hogyan rendelkezik a nemzetőrök fegyelméről. (867) Nyomon követhetők felszólalásai a népképviseleti országgyűlésen s felismerhető az a megfeszített tevékenység, amelyet a külföldön állomásozó magyar seregek hazatérése érdekében folytat.

Nagy erénye a gyűjteménynek, hogy a szigorúan vett hivatali iratok mellett olyan szövegeket is tartalmaz, melyek minden eddiginél jobban segítik a miniszterelnök személyiségének megismerését. Ilyenek például a népképviseleti országgyűlésen elhangzott felszólalásai. Levonható a tanulság: már szeptember elején nyilvánvalóvá vált a kölcsönös bizalmatlanság egyes kormánytagok, az országgyűlés, a nádor és a bécsi udvar között. Nyomon lehet követni, ahogy ezek a bizalmatlanságok áthidalhatatlan szakadékokká mélyültek, melyben az egyes szereplőket fogva tartották korábbi, egymástól eltérő célú és eredetű érdekeik. S rendkívül kellemetlen lehet a kései szemlélő számára annak felismerése, hogy a fenntartásokra, az utókornak az igazságot és a jogot firtató kérdései nélkül is, tulajdonképpen mindegyik félnek megvolt a maga szempontjából reális oka: hiába használták Bécsben és Pest-Budán ugyanazokat a szavakat, a mögöttük álló gondolatok már csak egymástól eltérő, egymással szemben álló cselekvéssorozatok elindítására voltak alkalmasak. Ebben a helyzetben különösen éles fény vetült a miniszterelnökre, akinek ekkori tettei és megnyilatkozásai a felmerült nehézségek és az egymásra sokasodó feladatok megoldásához szükséges erkölcsi erőt és bátorságot mutatják. Ennek következtében utasította vissza július közepén a bécsi audienciát, „mert hasztalan odajárkálnom, sem kedvem, sem időm, főként most, hol itteni jelenlétem olly igen szükséges”. (844) Ebből adódóan vázolta elképzelését Csány Lászlónak a parlamentáris kormányról, melynek Jőélve, hogy minden minister csak tárczájáért felelős, csak így szűnhetvén meg a collegialis, és senkit feleletre nem kötelezhető rendszer. Tudva lévén tehát ön előtt, hogy a belügy minister halmozottfoglalatosságait tekintve, tárczájához tartozó nemzet és honvéd seregi dolgok vitelét magamra válalván, a felelősség engemet illet, és így az előforduló bajok orvoslását is csak tőlem lehet várni.” (974) De az események sodrában ideges és ingerült, sőt a miniszterelnököt kérdőre vonó Kossuthnak e felfogás birtokában válaszolta a következőket: „Meglehetgyőződ-