Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Sághy Miklós: Szemle: "Rivall a rádióban az újmagyar dal"
60 Út Dunatát • 2001 március Talán a leggyakoribb (hagyománykezelési mód), amit Orbánjános Dénes alkalmaz, az maga az irónia, melyet sok esetben a felismerhető, de természetesen szándékai szerint torzított formában megjelenő motívumok újrakontextualizálásával hoz létre a szerző. Egy másik következménye lehet az irodalmi referencia alkalmazásának a többértelműség, mely a szövegközi viszonyrendszer kialakításának az előzményéül szolgáló mű saját jelentésstruktúrájából származik. Az Ód című versben például a „de kilógott a kellékdal s a lóláb, / s a nyelvem lila nyakkendőre váltan” szövegrész intertextuális vonatkozásából következik az az értelmezési lehetőség, hogy a „nyelvem” kifejezés egy olyan wyrMiasználati mód alkalmazására utalhat, mely a megidézett (Tóth Árpád) mű lírai beszélőjének sajátja (s mely nyelvhasználatra egyben [lila] nyelve.t is ölt, a nyelvöltés gesztusának hétköznapi értelmében). Harmadikként arról a viszonykialakítási technikáról szeretnék szólni (mely főleg egy vershez, az Ó én marha ki nem hittem Kosztolányit címűhöz kapcsolódik és), amely mintegy a megidézett vers (stiláris) szövetén keresztül („e szende lírát magam elé tartva / mint (...) porvirágos fakó ablakocskát”) láttatja az ábrázolt világot, zavarba ejtő hitelességgel. Ám a vers zárlata (akár „egy mellékdal, mi eltöröl bármily ódát”) mintegy a maga panelházi kontextusába emelve az imitált kosztolányis versvilágot azon nyomban érvényteleníti is azt: ... élhettem volna én is - henne - akkor a szende Urát magam elé tartva mint elmosódott fáradt sárga festményt vagy porvirágos fakó ablakocskát színes tintákban feredni s rút Kaján hangját csupán megszűrve hallani - alvó szomszédom vén köhécselését... Az utolsó sor „rút Kaján”-ja (kit ekkor már csak az „alvó szomszédom” kifejezés illet) köhécselésével szétzilálja a „kis pókok szőtte”, „álmos szépekkel” teli kosztolányis vers (paródia?) világát. Tolatás a jelenbe Az imént - nagy általánosságban - bemutatott három, szövegközi viszonyt megteremtő technika mindegyike elidegenítve az eredeti művet önmaga világától (és irodalmi kontextusától) mintegy az „új” szöveg lírai alanyának kénye-kedve alá rendeli azokat. És ő - mint a szóban forgó kötetben látható - nem kegyelmez ne
