Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Szigeti Lajos Sándor: Az utolsó tánc: a legmélyebb vigasztalanság (tanulmány)
82 Úr Dunatát • 2001. december vum költészetében. Magam most csak egyik verse megközelítésével szeretnék hozzájárulni e hiányosság felszámolásához. A zene motívumának fontosságára példa lehet az első olvasáskor könnyűnek ígérkező Halál-bolerócímű vers, amely valójában nagyon is összetett dimenziókat mutat. A vers már címében utal arra, hogy egy régi középkori műfaj: a dance macabre hagyományára mutat vissza a szövegvilág, de annak nem szokott formáját követve, ugyanis e skeleton dance nem akármilyen haláltánc, hanem boleró. Az olvasót zeneiségével, dallamvilágával megfogó mű már címével is furcsa hatást kelt, s azonnal felmerül a kérdés: miért éppen boleró? Mint tudjuk, a boleró régi spanyol népi tánc, mérsékelt, de fokozható tempójú, háromnegyedes vagy kétnegyedes ütemű, öt fő részből álló csalogatós páros. Ha csak tisztán, szűkén formai szempontból vizsgáljuk is a verset, akkor is tökéletesen megfelel a maga (a címe) alkotta követelményeinek, követi ugyanis a boleró stílusát és karakterét, ezt mutatja legalábbis a vers szerkezeti és metrikai felépítése. Minden szakasz nyolcsoros, és a versszakokon belül is felismerhető a boleró jellemző tagolása: az első-második sor alkotta paseo refrénszerűen ismétlődik (kisebb változtatásokkal), a harmadik-negyedik sor alkotta traversias szerkezetét és funkcióját tekintve (ez a „felvonulás” része a szakaszoknak) megegyezik a hatodik-hetedik sor alkotta szegmentummal, amely szintén traversias. Az ötödik sor elkülönül a megelőzőktől és az utána következőktől, mintegy a szakaszok szimmetriatengelyeként (az első, bevezető sort így nem számítva, tökéletes a szimmetria). E középső sornak megfelel a boleróbán a diferencias. És végül az utolsó, a nyolcadik sor a zárás, az összegzés, a boleró finale-ja. A vers metrikai képlete is a boleró ritmusát követi, amely bár különböző variációkban él, leggyakoribb változatait egyértelműen idézi a Bakavers. E ritmust érzékeltethetjük úgy is, ha mértékeljük a szöveget: a szakaszok első sora pherekráteszi sor (----1— u u |— y), a második, ötödik és nyolcadik sor a hexameter második trimeterjéhez hasonló, illetve annak felel meg (— u u | — u u |— y), a harmadik-negyedik és a hatodik-hetedik sor szabályos adoniszi kólón (— u u |— y). A versforma szabályos, szinte alig tér el az „absztrakt” metrikai képlettől (ahol eltér - s erre még rámutatok -, ott az eltérésnek határozott funkciója van). A boleró - mint látható - a virtus és karakter tánca, illetve zenéje. Kifejezőeszköze egyfajta jellegzetes mozgásnak - hirtelen beékelt megállásokkal megtűzdelve, félbeszakadó motívumokat árnyalva. Sokan, sokféleképpen alkalmazták. Beethoven, Chopin, Ravel, Moskovski fantáziáját is megmozgatta a spanyol csalogató, s ki-ki úgy interpretálta, hogy beleépítette a maga karakterét. Ezt tette Baka is, amikor az ő bolerójának tárgyául egyúttal a dance macabre középko
