Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Vasy Géza: Kormos István, a gyermekirodalom mestere

78

Úr Dunatát • 2001. december

ezzel a szerkesztési elvvel. A halmozó és a láncszerkezet variációsán ismétlő jellegű, s a Petőfi-vers mellett alighanem ez a felismert népmeséi eljárás is szerepet játszott Kormos poétikájának alakításában.

E verses mesék terjedelme 100-400 sor között váltakozik, átlag 200 sorosak. E szám alapján azt is mondhatjuk, hogy az ötvenes években formálódó hosszú versek rövid soros változatai. Annál is indokoltabb ez, mert 1952-1953-ban Juhász Ferenc és Nagy László a hosszú vers műformájának kikísérletezése idején verses népmeseváltozatokat is írtak. E műfajban ők megmaradtak a szabályosabb strófa- és ritmuskezelésnél, Kormos újítása a Vackor kapcsán már tárgyalt ritmushullámzás, kötetlen strófaépítkezés. Egyedül az Egy fazék méz épül következetesen hatsoros szakaszokból, amely - némi variációval — 213 13 2 13 17 szótagú sorokból áll, s ebben könnyű észrevenni egy 81517 vagy egy 8 112 szótagos strófa tördelését: Mackó/mocorog/álmában, / mézet, / mesejót / mammogat a szájában.

E szövegekben is sok az alliteráció, s a másfajta játékosság is. A két kisegér neve Zurrogi és Zürrögi, a bábosé Tiriri. A Vacjirból már ismert félelmetes macska Mörrenmorcogi Micó. Hangutánzó szavak ezek, de továbbiakat is alkot a költő:

Puli mondja:

„Herr! Herr! Herr!“

Farkaskutya:

„Hon! Hörr! Hőn!”

Bősz komondor:

„Mont Mon! Mon!”

A Micó által tönkrevert kutyák pedig, fajtájuk szerint, azt se mondják, hogy: Nyekk! Nyakk! Mukk! Makk! Nyiff! Nyaff!

A szókincs - a gyermek olvasókra tekintettel - viszonylag egyszerű, Kormos csak ritkán használ tájszavakat, régies kifejezéseket, egyéni szóalkotásokat: elpityerdül, hilintázik, kuncorál, lompos, loncsos, meszely, sippogat (kisfecske). A médula egyéni szóalkotás lehet az apa-medve találós kérdésében, s a saját fajukra vonatkozik.

Külön kell szólni a prózában írott mesékről. Közülük A Pincérfrakk utcai cicák (1976) vetekszik a Vüc&or-történetekkel, túlzás nélkül klasszikus értékűnek nevezhető. Főhőse a már ismerős, rettenthetetlen Mörrenmorcogi Micó. Hat társa van, ők együtt a Hétrettenetes, mert bár ember- és kutyakerülők, éjjelente nagyon hangosak. Az egyik öcs Bilkeygorzó, aki állandóan nősülni akar, a másik Rafael, a költő. Húguk Lédiell, „a világ leges-legszelídebb fehér cicája”. Háj, Iháj és Miháj - Micó testőrei. A szomszédos Cincérfark utcában pedig hét kutya lakik. Az ősi ellenségeskedésben itt fordítottak az erőviszonyok, hiszen a mesében ez is lehetséges: a kutyák rettegnek a macskáktól, akik rendre elverik őket. Egy háborúskodás alkalmával a