Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Vasy Géza: Kormos István, a gyermekirodalom mestere

Tanulmány

73

Krisztus és az oláh pap kettős bűnbe keveredett: a „klerikális reakciót” szolgálta, és „sértette a szomszéd népek nemzeti önérzetét”. Az utóbbin ugyan könnyen lehetett volna segíteni, mert a mesében a pap nemzetisége lényegtelen, viszont fontos az, hogy szegény, és gazdagabb vidékre vágyakozik, ezért Krisztus megbünteti, s a pap végül beletörődik sorsába. Krisztus és a pap azonban így is nemkívánatos szereplők maradtak az idő tájt. Kormos később átdolgozta Az égigérőfa meséit, de ezt a két 1946-os szöveget érintetlenül otthagyta alig hozzáférhető könyv-temetőjében.

A költő gyermekirodalmi érdeklődésének alakulása kapcsán azt se feledjük, hogy e terület kiadójának volt a munkatársa, s így másoknál lényegesen nagyobb rálátása volt arra, hogy mit lehet, mit érdemes csinálni. E lehetőségekkel szerkesztőként és szerzőként is élt.

Kormos Istvánnak 18 gyerekkönyve jelent meg, ebből 4 gyűjteményes kiadás {Az égigérő fa, 1980, Ejhaj, csibekas, 1973, Mesék Vackorról, 1983, A nyár gyerekei, 1985), továbbá 6 leporellója. Közülük többet idegen nyelvre is lefordítottak (angol, francia, lett, litván, orosz, örmény, német, spanyol, szlovák, török), bár igaz, hogy legtöbbször a Két bors ökröcske népmese-átdolgozást. Saját munkái mellett új kiadások számára átdolgozta Kriza János, Benedek Elek mesegyűjteményeit. Szerkesztett, válogatott, utószóval látott el, fordított további köteteket. Társszerzője egy bábjátéknak.

Műfaji szempontból a verses epika a meghatározó. Uralkodó típusai: a szabad népmese-átdolgozás verses formában, a prózai mese, a verses saját mese. Gyerekversek és alkalmi gyerekversek is keletkeztek.

Időben először a verses népmese-átdolgozások, -parafrázisok születtek meg. A már említett A halál és a vénasszony, továbbá az átdolgozott formában egyértelműen a felnőtt versek közé sorolt Szarvas szarván száll az idő azt tanúsítja, hogy a fiatal Kormos a népmesékben nemcsak azt az anyagot kereste, ami a korabeli gyerekek érdeklődését fölkelthette, hiszen mindkét történet a halál kicselezhetőségével, elkerülhetőségével foglalkozik fő motívumként.

Az égigérő fa meséi közül hármat az 1957-ben megjelent A repülő kastély számára a költő elég jelentős mértékben átdolgozott. Ezek: Az égigérő fa, a Macska-kisasszony és A háromágú tölgyfa tündére. Mindegyik mesében emberfeletti próbákat kell teljesítenie a hősnek, hogy elnyerhesse a királylány, a tündérlány kezét. Gyanítható, hogy a sokkal érettebbé és poétikusabbá váló mesékhez az ihletet, a késztetést az átdolgozáshoz a második házassággal végződő udvarlás adhatta. Az égigérőfa esetében a verstani szerkezet is megváltozott. Az 58 nyolcsoros strófa helyett 80 hatsoros lett, a terjedelem 464 sorról 480-ra bővült. A rímképlet xaxaxbxb helyett a dallamosabb x a x a b b formát vette fel. A természetesen ütemhangsúlyos sorok terjedelme érdé-