Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Doszkocs Andrea: Űzött állat (vers)
34 Út Dunatáj • 2001. december Nyomorult árny, aki csak arra jó, Hogy halált szenvedjen már életében. ” Aztán Berzeviczy Márton megpróbálja összeolvasni a vastagabbra sikerült betűket is. Salvami! - betűzi a néma sikoltást. „Ments meg!” Doszkocs Andrea ŰZÖTT ÁLLAT Űzött állatként jöttem a földre, Tisztán és vadul. A szenvedéstől meg-megtántorodva, Mégis józanul. Űzött állatként jöttem, S fölöttem Nem repkedett soha Vigyázó, óvó, megbocsátó Angyalok szelíd hada. S mint egymásra halmozott Szennyes ruhák között a tiszta, Elkallódott a haza. A szó, hogy otthon, Csak forgott a számban. És izzadtam. Romlott, szépszínű étel gyanánt, Se kiköpni, Se lenyelni nem akartam. Rosszkor jöttem a földre Nyűgös lelencgyerek vagyok. A régi jót már, A leendő jót épp elkerülve, Nappal álmodok.
