Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 1. szám - Nagy Imre: Csevegésből szőtt idő

Nagy Imre • Csevegésből szőtt idő

31

19. Megpendítette ennek lehetőségét Kéky Lajos: A „széplélek” irodalmunkban. Irodalomtörténeti Közlemények 1916. 385-402., lásd: i.m.: 394.

20. A'Filosófus és a heroikus regény ezen lehetséges összefüggésével kapcsolatos feltételezésünket a Tariménes utazása filológiai vizsgálata és kritikai kiadása során szerzett tapasztalatainkra alapozzuk. Lásd: Nagy Imre 1998. 122-123. A La Calprenéde-mű Báróczi-féle átültetésének 1813-i kiadását használtuk: Báróczynak Minden Munkáji. Újra kiadta Kazinczy Ferenc. I-VII. Kasszandra. Calprenéde után 7 kötetben. Pest, 1813.

21. Rózsa Géza, i.m., 73-74.

22. Gyulai Pál, i.m., 14., Kéky Lajos, i.m., 394.

23. Az instrukció értelmezésével, illetve a henye és a kevély szavak jelentésével kapcsolatosan két Bessenyei-szövegrészletre hívjuk fel a figyelmet. A henye szó az általunk megadott értelemben bukkan fel a Buda tragédiája ötödik játékának elején, az Emézia-jelenetet bevezető instrukció első mondatában: „EMÉZIA, maga jöelö a’Játék-néző helynek fenekéből: lengeteg, könnyű ruhában van öltözve: széllyel bontott hajának vastag fürtjei, vállain széllyel henyélnek: bádjadt lépései el-lankadását mutatják: Szive, mellyében gyötrettetvén, nedves szemeiből, keserves könyveivel, ábrázatján széllyel folyni láttatik.” (Kiemelés tőlem, N. I.) {Színművekig.) A Tariménes utazása következő részlete pedig az első könyv harmadik szakaszából a kevélységszóra. vonatkozó értelmezésünket támasztja alá: „Midőn a5 Bőltsnek okoskodása érzéseivel igy küszködne, Kalipsó serege fordult elibe, 5s tekintetivei földhöz szegzi. Artenis Királyné vala ez, Udvari Aszszonyaitól környűlvétetve: fel emelkedett téjszin mejjénn és kifeszűlt vállainn, Vénusnak lankasztó bujasága hevert: homlokánn az Uralkodásnak Isteni méltósága ült; tekintetébenn pedig a’ tsendes Királyi kevélység mosolygott.” (Kiemelés tőlem, N. I.) (Bessenyei György: Tariménes utazása. S.a.r.: Nagy Imre. Bp. 1999. 141- 142.) A feldúlt, szinte halálosan kimerült, zaklatott idegállapotban lévő Emézia kibontott hajának fürtjei vállain feküsznek rendetlenül, s ez a tény, valamint a „lengeteg” ruha és a tántorgó járás már akkor nyilvánvalóvá teszi az olvasó (a néző) előtt rendkívüli pszichikai szituációját, amikor még meg sem szólalt (szavai igazolják és kibontják a látvány üzenetét), Arténis arcán pedig az uralkodói méltóság kettős fénye ragyog, az isteni, magasztos, fennkölt (a homlokán) és a csendes, derűs, evilági csillogás (a tekintetében), harmonikusan kiegészítve alakjának női bájait, amelyek szintén egyszerre idéznek egy vonzó földi asszonyt s egy istennőt a szemlélők elé.

24. Waldapfel József: A magyar irodalom a felvilágosodás korában. 2. kiad. Bp. 1957. 137-144., i.h.: 141.

25. Színművek 506.