Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Sumonyi Zoltán: A csendes Európa asszonyai 1582-ben
Regényrészlet 25 (Sárvár) Az 1582-es évnek tehát mindeddig legnagyobb eseménye az a január 15-én aláírt békekötés, amely a pszkovi hadjárat után tíz évre lezárta a lengyel-orosz háborúkat, s ezzel a rettenetesnek nevezett Iván cár lemondott az egész Baltikumról; Livóniát a lengyel királynak, Észtországot pedig a svédeknek engedve át. Batthyány főkapitány már január végén értesült erről, körülbelül egy időben Gergely pápával, s lehet ugyan, hogy e két férfiú számára egyaránt fontos volt ez a hír, de minden bizonnyal mégsem egyformán volt fontos. Mert némileg más-más ok miatt. Mert Róma püspökének céljáról, távlatos terveiről az egész világ tudhatott, s egyet is érthetett vele az egész kereszténység, de a lengyel királynak és a Balaton-Drávaközi kapitánynak titkos tervéről csak hárman tudhattak a királyi Magyarországban. És csak az Isten tudhatja, hogy azzal itt, ezen a semmi kis területen is, hányán értenének egyet! Kovacsóczy Farkas levele részletesen beszámolt ugyan a pszkovi hadjáratról, de semmiféle célzást nem tett a várható Báthory-Nádasdy féle „esküvőről”. Az utóiratban csak annyi állt, hogy Berzeviczy Márton kancellár föl fogja keresni Angliába menet, tehát ne mozduljon ki addig Németújvárból, amíg a lengyel kancellár oda nem érkezik. Hát ő nem is mozdul, mint ahogy nem mozdul se Zrínyi, se Nádasdy, hiába üzengetik nekik, hogy készüljenek, mert május elejére Rudolf király országgyűlést rendelt Pozsonyban, s arra már el kellene indulniuk. Most pedig, hogy április közepén már járt náluk Berzeviczy, s tovább is ment azóta London felé, még inkább nem mozdulnak. Báthory István azért küldte Erzsébet királynőhöz a krakkói kancellária vezetőjét, hogy a létrejött lengyel-orosz keresztény szövetség mellé megszerezze Anglia jóindulatú támogatását is egy nagy, törökellenes háborúhoz - tudta meg a követtől Batthyány, de mást is megtudott. Nevezetesen azt, hogy az 1582-es országgyűlésre, amely a két évvel ezelőtti, s eredménytelenül feloszlott diéta csorbáját akarja kiköszörülni, maga Rudolf császár és király is elmegy Pozsonyba, erős katonai kísérettel, s ezen ők hárman semmiképp se jelenjenek meg! Hiszen a megyék elégedetlensége két év óta is csak tovább nőtt, mindenütt az új országgyűlés anyagát tárgyalják, amelynek három lényeges pontja a vallásszabadság, a nádori méltóság helyreállítása és a királyi hatalom csorbítása. S minthogy ezekről 1580-ban sem volt hajlandó tárgyalni a királyi megbízott, a követek egyszerűen hazamentek. Báthory tehát a fél szemét mindig Magyarországon tartja, ha ennyire tájékozott az itteni eseményekről, de ami Boldizsárt igazán meglepte, az az volt, hogy
