Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Sumonyi Zoltán: A csendes Európa asszonyai 1582-ben

24

Úí PüNATÁr • 2001. DECEMBER

— Honnan tudnám, felség - válaszol rejtélyeskedve a navarrai királyné, aki természetét is, riposztozó eszét is a Mediciektől örökölte. - Avagy őrzője vagyok én az én atyám fiának?

— Pedig jobb lenne, ha tudná, Madame! És jobb lenne, ha őrzője lenne, s nem engem kényszerítene az őrizésre!

De az udvar nemigen vesz tudomást Monsieur le Dúc szökéséről, nem zavartatják magukat a mulatságban. Majd kisvártatva Navarrai Henrik is elszökik: Guise Henrikkel kimegy vadászni Senlis környékére, s ott, Isten tudja, hogyan, a vadászat izgalmai közben hogy nem vették észre, de egész kíséretével együtt nyoma vész. Katalint ez a második szökés sokkal jobban fölizgatja, mint legkisebb fiának eltűnése, hiszen egész regnálása alatt a Bourbonok hegemóniáját akarta megakadályozni, ám Guise még örül is ennek, hiszen a „három Henrik” titkos vetélkedéséből így már egy kiesett, már csak ketten maradtak: Franciaország királya és „Párizs királya”! Hát még amikor, néhány nap különbséggel, levelek érkeznek a szökevényektől!

Alen^on Dreux városából ír valami zavaros magyarázatot, miszerint őt nyilvánvalóan több ízben is meg akarták mérgezni, s így félelmében nincs más választása, mint csatlakozni a lázadókhoz. Ott pedig, a saját tulajdonát képező Dreuxban, az ifjabb Condé feltétlen barátságát élvezi.

Navarrai Henrik viszont egyáltalán nem magyarázkodik, az ő levele nyíltan vádol, amelyben, feleségét is hátrahagyva, egyszer s mindenkorra eltávolítja magát a Valois-Medici-féle udvartól: „Áldassék az Isten, amiért megszabadított engem. Ti okoztátok anyám halálát Párizsban; ti gyilkoltátok meg az admirálist és legkiválóbb embereimet; és velem sem bántatok volna különbül, ha Isten meg nem óv tőletek.” - Tehát láthatod mon compte, a veszélyesebb Henrik már végleg kiesett a „hármak” vetélkedőjéből! - teszi hozzá Guise Henrik elégedetten.

Az öregedő és elnehezülő Katalin, jóval túl a hatvanadik életévén, már tudja, érzi, hogy a navarrai Bourbont nem tudja visszahódítani, de az állhatatlan és kalandor Alenfon-nal, esetleg Condéval is, még érdemes tárgyalni. Leányát, a szökevény Navarrai hitvesét mindenesetre túszként Chenonceaux-ban tartja, s Repülő Csapatával elindul, hogy a bűbájos amazonok segítségével jobb belátásra bírja elbitangolt fiacskáját. - „Hátmi lehet még ebből, mon ami, gondold el! Legföljebb egy nevetséges Paix des Amoureuxl A szerelmesek békéjét Ugyan! Ezekre a történésekre már nem lesz kíváncsi Európa! Ez már szóra sem érdemes. Európa csendes. De rólam még hallani fogsz, mon ami\”