Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Albert Sándor: Fordítható-e a haiku?
80 Út Dunatáj • 2001 szeptember (legyenek) szignifikánsak, semmilyen fordításelmélet nem képes megmondani vagy jelezni: ezt a fordítónak minden esetben saját magának kell eldöntenie. 2. „[...] a betoldások mindig jellemzőek az illető költő-fordítóra, [aki] saját lírája szókincsét, fordulatait, kedves jelzőit építi be az idegen versbe” (Szabó 1968: 59). 3. Ld. Macuo Basó legszebb haikui. Összeállította és a bevezetőt írta: Vihar Judit. Fortuna-Printer Art, Budapest, 1996, 26-27. old. Macuo Basónak egyébként nemrég még egy magyar nyelvű fordításkötete jelent meg magyarul: Macuo Basó: Százhetven haiku Fodor Ákos fordításában. Terebess Kiadása, Budapest, 1998. 4. Rónay György írja Kosztolányiról: „Fordítói módszere, jól tudjuk, vitatható. Eredményei, szintén jól tudjuk, ugyancsak sokszor vitathatók. És már-már mosolygunk, amikor erős meggyőződéssel kijelenti: »Eszményem a teljes formai, tartalmi hűség és a teljes szépség«; mert ami a tartalmi és még inkább a formai hűséget illeti: ezekben sosem volt különösebben szigorú, illetve nagyon is sajátosan értelmezte őket” (Rónay György: A nagy nemzedék. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971, 184-185. old.) 5. Szabó Ede idézi Kosztolányinak egy szinte tökéletes haiku-fordítását is: „Lámpám tüzétül / A sárga őszirózsa / nézd, elfehérül” (Szabó 1968: 59). Sajnos Kosztolányinak vannak kevésbé jól sikerült fordításai is, ezek közé sorolhatjuk ezt a 36 szótagból álló [!] haiku fordítását: „Hosszú az éj - oly hosszú, mint a fácán / ezüstös, hosszú tolla, / csak bódorog botolva / annak, ki egyedül virraszt az ágyán”. 6. Természetesen egy 31 szótagból álló vers semmiképpen nem tekinthető haikunak, mint ahogy az is igaz, hogy nem minden 17 szótagból álló vers haiku. További viták forrása lehet az a kérdés, hogy a 17 szótag feltétlenül a haiku szignifikáns jegyének tekintendő-e, és eldöntésre vár az a kérdés is, hogy a szótagszám a haiku esetében tartalmi vagy formai kérdés-e. 7. „A haiku alapvető jellegzetessége, hogy nem mond el, nem is ír le - egyszerűen fölmutat egy tényt, lehetőleg köznapit” (Miklós 2000: 76). 8. A haiku (és a japán lélek) lényegét talán a legjobban az a történet fejezi ki, amely Borsgubó címmel több, a témával foglalkozó szerzőnél is feltűnik. Mi Kenneth Yasuda könyvéből idézzük (1995: 170): „Egy őszi napon, amikor Basho és tíz tanítványa közül az egyik, Kikaku, egy rizsföldön vágtak keresztül, Kikaku haikut írt egy piros szitakötőről, amely megragadta képzeletét. Nyomban meg is mutatta ezt a haikut Basho-nak: »Végy el egy pár szárnyat / egy szitakötőtől és csinálhatsz/ egy borsgubót« [Take apair of wings / From a dragonfly, you would / Make a pepper pod\. - Nem jó - mondta Basho. - Ez nem haiku. Megölöd a szitakötőt. Ha haikut akarsz alkotni és életet akarsz vinni bele, akkor ezt kell mondanod: »Illessz egy pár szárnyat / egy borsgubóhoz és csinálhatsz / egy szitakötőt« [Add a pair of wings / To a pepper pod, you would / Make a dragonßy]". 9 9. A francia nyelvű fordítások lelőhelyei: Michel Revon: Anthologie de lalittératurejaponaise desorigines auXXe siede. Paris, Vertiges Publications, 395. oldal; Maurice Coyaud: Fourmis sans ombre: Le livre du haiku. Paris, Éditions Phébus, 1978, 47 és 52. oldal; Basho: Centonzehaiku. Traduits du japonais parjoan Titus-Carmel. Lagrasse, Verdier, 1998, 6. oldal. Felhasznált irodalom Barátosi Balogh Benedek (1906). Dai Nippon. III. Irodalom. Budapest: Korvin Testvérek Könyvnyomdája. Bart István & Rákos Sándor [szerk.] (1981). A műfordítás ma. Budapest: Gondolat. Benjamin, Walter (1980). A műfordító feladata. In: Angelus Novus. Budapest: Helikon, 71-86. Ford.: Tandori Dezső. Blyth, R. H. (1981). Haiku. Volume One: Eastern Culture. The Hokuseido Press, Tokyo. Busón, Iosa (1990). Haiku. Éditions Orphée-La Différence, Paris. Christ, Henry I. (1972). Language and Literature. Harcourt Brace Jovanovich, Inc., New York.
