Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - Kristó Nagy István: Janus arcú szimfóniák
Kristó Nagy István • Tanús arcú szimfóniák 41 sál (az Európánál) megjelent ugyan Spengler Untergang-ja, de máig sincs Toynbee Study of History jának, legalábbis Somervell által rövidített s a szerző által jóváhagyott egykötetes kiadása. - Aztán hiányzik Herbert Read-nek népszerű The Meaning of Ártja (A művészet értelme). És ha már a művészetnél vagyok, legyen szabad említenem, hogy nincs hozzáférhető műve a több mint száz év előtti időszakból Morrisnak és Ruskinnak, akik nélkül a mind divatosabb szecesszió létrejötte elképzelhetetlen. A maiakra tekintve a máig helytálló Corvinán kérnék számon egy szép albumot a mexikói és Egyesült Allamok-beli festészetről. - A zenében Albert Schweitzer Bach könyve a fölöttébb hiányzó (noha kissé elavult) „klasszikus” mű. Egy másik, ellenszenvesebb orvosírónak: Céline-nek van egy rokonszenves műve Semmelweisről. Mellesleg Kruif Bacillusvadászok-ja is megérne egy új kiadást. A népszerű filozófiából hiányzik még Bertrand Russell két, már a harmincas évek első felében megjelent műve, a ma is aktuális Kína s a Házasság és erkölcs. Akár reprint is megtenné. No és - ha nem népszerű is, hovatovább megkerülhetetlen - az Iszlámnak középkorban páratlan irodalma. Végre van Ezeregyéjszaka, de ez kevés. Nem folytatom; annak, akit érdekel, leginkább figyelmébe ajánlhatom a New York Review of Books-t, amely talán a világ legjobb kritikai folyóirata. Ott olvashatók a Columbia magyar professzorának, Deák Istvánnak alapvető esszéi Kelet-Középeurópa dolgairól. És ott jelennek meg Updike művészeti cikkei, megannyi bájos művészet népszerűsítés. Mindkét szerzőtől érdemes lenne ezeket, akár az amerikaiakat megelőzve kötetbe gyűjteni. Node ne álmodozzam... Inkább még pár sort arról, hogy ha már fordítunk, miként járjunk el? Nem elég az eredeti nyelvet jól ismerni, magyarul még inkább tudni kell... Elkészültekor minden lefordított mondatot, aztán egy egész fejezetet hangosan fel kell olvasnunk magunknak: akkor ugranak ki a hibák (többnyire szórendiek - a szép magyar szöveg kulcsa a szórend!). A fordítást sose kezdjük a persze már előzetesen ismert mű elejével, hanem induljunk az első harmad után s ezt követőleg térjünk vissza az elejére s a befejezés maradjon a végére. És akármennyire biztosak vagyunk a dolgunkban, ragaszkodjunk egy ellenőrző szerkesztőhöz, aki szövegünket az eredetivel egybeveti. Ez a nyelvi ellenőrzés nem szégyellnivaló, hanem követelmény. No persze a kontrollszerkesztő szeret tanárosan fontoskodni, ne áldozzuk fel tehát neki a vélt vagy valódi pontosság kedvéért szövegünk sodrását! Mertvégülis ez a legfontosabb: hogy szól a szöveg magyarul? Nem mintha a túl
