Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - Géher István: A műfordítás mágiája

34

Úr Dunatát • 2001 szeptember

Túlzás? Aligha. Az élmény nemcsak poétikailag feltételezhető, hanem fonetikailag is bizonyítható. Az átfogalmazás („Márvány ínyét, hogy így kivessen újra”) megváltoztatja a hangzást. Megsokasodnak a palatális mássalhangzók (ny, gy), hogy a szájpadlásnak feszülő nyelv megérezze és megéreztesse a fölfelé és előre-kifelé ható nyomást. Hasonlóképpen működik a felső nyelvállású magánhangzó (í) ismétlése, ami ráadásul még kényszerűen résre is húzza az ajkat. Aáíéoíieeúa: a mágikus hangfolyam ívet ír le mélység és magasság, kerekség és repedés között.

A műfordítás mágiája a szájba teszi a kimondhatatlan jelentést, varázsbeszédében hozzáformálja a beszélő-szerveket. Dehogyis mondhatatlan Arany János Hamlet-szövege! Ha a színész felfogja és elfogadja a szavak sugallatát, ha a szájába veszi, megforgatja és megformálja a verset, azaz a hamleti utasításnak megfelelően szavalja a magyar beszédet „lebegve a nyelven”: akkor - és csak akkor - működik a színház mágiája.