Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 3. szám - Tandori Dezső: Irodalomról, műfordításról: anekdoták?

26

Út Dunatát • 2001 szeptember

Rettegve ülök itt, valakinek élet-halál napja ez. Valaki, aki még közelebb van hozzá, mint én (ha lehet?!), vele álmodott. Vonaton utaztak, ő (a feleségem) meg a kutyánk. Fű volt a vonat folyosóján, csupa virág minden. Most ez mit jelent, kedves Alain? Mi? Hogy én ezt 1964-ben nem kérdezhettem meg. Absztrakt író voltam, nem volt 40 halottam... nem kellett azt gondolnom, „ne legyen egy 4L”, ne ma.

Itt vagyunk irodalommal, műfordítással, és egykutya életétől, műtétje sikerétől is nagyon sok függ. Öregem, Strudlhof. Kutya, persze. Fenébe az egésszel. Most vizsgálják, egy óra múlva műtik. Összesen vagy 35 madár élt nálunk 24 éve, úgy hosszabban. Volt, hogy matuzsálemi korban épp öten. (Köztük széncinege, mezei, minden. Főleg házi verebek. Vakok etc.) Most csak egy van. itt ül, néz engem. Ismeri a gépelés nemes műveletét. (A gépelés bányaműveléssel, bányászással egyforma nehézségű munka.) Lepöccintek két verébszart a fotelről, ez natúr élet, a magam - taljányban fentebb szint módozattyán, hogy zavartan így mondjam - mindig natúr srác valék. Na, de ennek az egy utolsó, pillanatnyilag utolsó, soká éljen, madaramnak, Mándy „Locsolókocsi”-ja nyomán, Totyi a neve. Hemingway „Vándorünnep”-e és ez a Mándy-mű volt az első két könyv, amit annak az ifjú hölgynek kölcsönadtam, elsőre, mondom, akit feleségül vettem, aki hozzám jött. Akivel, remélem, fogunk még Artaud-t fordítani. Ez mind így összefügg. Csak hogy hogy, rejtély!

És akkor jön még az, hogy... és hogy... és hogy. Munkák még. Óhatatlanságok még. („Válogass légy szíves a...” - „Mit szólnál...?”) Ha elmaradnak, fáj. Ha jönnek, megy-e még felelősségük? S világunk árai 50-90-szeresek, a „honor” 3-szorosat s lépett. És akkor jön még, hogy „persze, öregem, Waugh, persze, „Utolsó látogatás”, Brideshead. Megannyi véghelyzet. És ha 14 és negyed éves kutyánk nem ébred „ki” a műtétből, nem jön elő? Ennyi időhöz ily kevés szó, mondják a „Brideshead” („Utolsó látogatás, ford. Ottlik Géza”, sic!) búcsúzói. A „Büdöshed”-nek is nevezett drága öreg juhászkutya örök búcsúja? Van ilyen? Ottlik Gyöngyi mondta: szép, szép a sokminden... megtartani... elérni... jól csinálni... De pár dologban nem így egyeztünk, afelől például, hogy meghal a... Kinél az édesanyánk, kinél a kutyám, kinél a madaram, kinél az eszményképem, kinél a gyermekem... bármily különböző minőségek. (Vajon?) És akkor folytatni kell. Szinte minden nélkül. És rendben is volna akár a műfordítással, az írással is, hogy „elmaradozik” - bár testileg, lelkileg is meg kell vanni -, de... az a kimúlás... az nem átalvás a másvilágra. Mert minden halál fulladásos halál, írta Szabó Lőrinc. Megint egy nagy műfordí