Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 2. szám - MÉSZÖLY MIKLÓS - Négy zöld levél Kisorosziból
NÉGY ZÖLD LEVÉL KISOROSZIBÓL (1992) (Részlet) Négy zöld levél Kisorosziból (részlet)______________81 Újabban sokat töprengek azon, miért igyekszem a természetet - amit az urbanitás és a technikai célszerűségek a maguk helyén szükségképpen természetidegenné formálnak - lehetőleg tiszteletben tartani, kerülni az emberközpontú erőszakot s keresni két autonómia között az egyensúlyt. Szerénytelenség nélkül gondolom, hogy ízlésem és törekvésem az életszerűből s nem valami eszméből, ideológiából kiindulóan demokratikus. Tán bizarrul hangzik, de itt az egyetemes szabadság értelmezéséről van szó. S ebbe - akár esztétikai önzésből is - beleértem a fű-fa-virágot, állatokat-bogarakat is. Ki találhat ki szebbet, mint a piroshátú szöcske íves szökdelését a zöld fűben. (Ha nem vettük volna észre, a Mátrában is honos.) A gazdagságot kedvelem, ami önkéntes; a pluralizmust, amit nem eleve ízlés-idea nyirbál meg. Szemléltető példa lehet a tenyészet-barát angol és a kartéziánus francia kert és park különbsége. Az ilyen különbségek - úgy tűnik - nemcsak az ember-természet-viszonyra korlátozódnak, hanem a társas-társadalmi, következésképp a művészetek, politikák szövetére is. Eljátszhatunk a tetszetős Shakespeare-Racine sarkítással; vagy azzal, ahogy Burke töpreng a francia forradalom filozófiai tézisein és gyakorlatán. Egy angol park és kert magángondolatai elég könnyen kalkulálhatók egy versailles-i kert és park feddhetetlen logikájáról, geometriájáról. De mi is következnék ebből? Semmiképp sem az, hogy valamelyik ízlést és mentalitást véljük minden szempont optimális foglalatának. Esetünkben itt az a döntő, mikor és mi módon sérül ember és természet életegyensúlya. A túlhajtásoknak ez a kritikus zónája. A természet ember nélküli rendjét joggal nevezhetjük a mi nyelvünkön dzsungelnak, káosznak, anarchiának s védhetjük, mint rezervátumot - legfeljebb hatalmas fejlődés és figyelmeztető hanyatlás, hogy már védeni kell. Ahol azonban jelen vagyunk és élünk, ott más e viszony kódexe. ízlésünk, mentalitásunk természetes jogon érvényesül a kritikus határig - de ami túl van rajta, azt az ökológiai programnak kellene törvényerejűén szankcionálni, mint a lopást, gyilkosságot; s nem csak gumi-előírásokkal dorgálni, vagy kifizetődőnek meghagyni a pénzbüntetést. A zöld filozófiának ez az egyetlen totalitárius pontja és szigora, bocsánatosán, miután a totálisan vett glóbus valamennyi élőlényének életegyensúlya érdekében lép fel. Vagyis ennek figyelembevétele nélkül nem üldöz fajt és fajtákat, a természet egészének semmilyen régióját, szívesen monda
