Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Podmaniczky Szilárd: Két kézzel búcsúzik a leopárd
12 Út Dunatát • 2001 március Maga tudja. Ez az az üzlet. Kremkus kicsit túlment a bejáraton, hogy lássa a kirakatot. A napfény máshogy esett, mint a múltkor, alig látott valamit az üzlet belsejéből, csak közvetlenül a kirakat előterét. Most jól látszottak a fehérneműket és függönyöket élethűen tartó vékony műanyag szálak, de Kremkus mögéjük akart nézni, már-már ráfeküdt az üvegre, és már emelte a kezét, hogy a szeme fölé emelje árnyéktákarásba, de csak a hajába túrt, azért ezt mégse, mint egy vaksi kukkoló. Na mi lesz?, kérdezte a férfiszomszéd. Mindjárt, csak keresek valamit. Kremkus ment elöl, a férfiszomszéd hátul. A bolt belseje sokkal nagyobb volt, mint kintről gondolta. Szeme cikázva járta végig az üzletet. Három eladó állt az üzletben, két idősebb nő, és egy fiatalabb; meg két-három vevő. Aztán gyorsan a kirakat hátuljába nézett, sehol egy bábu, csak beljebb állt néhány, és azok közül is csak egynek volt feje. Mit parancsolnak, lépett Kremkushoz az egyik idős eladónő. A barátomnak szüksége lenne jó néhány fehérneműre, mármint a feleségének, nagy meglepetésre készül, mondta Kremkus, s szeme folyton a fiatal és az idős eladónő között járt. Ő lenne az, gondolkozott, mintha, valóban, csak nézne már ide, lehet, hogy fölismer?, túl átlátszó vagyok, micsoda ügyvitel, de most mit mondjak, az üvegen keresztül kellene megint látnom, habár, igaz, nem rakhatom mindig üveg mögé, biztosan ő az, de milyen elfoglalt, egész nap, gondolom, nem csinált semmit, csak most, épp most, nézz rám, kérlek szépen, látni szeretném, amit láttam... És milyen méretet parancsol, és milyen stílust, kihívót, szolidat, egyszerűt? A méret, súgta oda Kremkus, milyen méret? Pontosan nem tudom, mondta a férfiszomszéd, de talán, körülbelül, mint ott az a kisasszony, olyan forma. Úr Isten, kisasszonyozik, gondolta Kremkus, de talán idejön. Gyere ide lányom, foglalkozz az urakkal. Máris, és egyenesen elindult Kremkus felé. Igen, minden bizonnyal, ő az, micsoda dumám van, minden bizonnyal, ennyire hülyén egy hivatali értesítőt nem lehet kiadni. A lány előpakolt több tucat garnitúrát, Kremkus biztatta a férfiszomszédot, tessék, válogass csak, közben a lány kezét figyelte, az arcát, a mozdulatait, s amikor a férfiszomszéd kérésére különösebb habozás nélkül rendelkezésükre bocsátotta fehérnemű méreteit, Kremkusnak úgy tűnt, mintha titkos kódszámok hang-
