Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 2. szám - MÉSZÖLY MIKLÓS - Szeminárium a Dunán

24 Úr Dunatát • 2001 június jutott. Ami nagyjában egybe is esett az egyéb modern irányzatok megerősödésé­vel. Ez is mutatja, hogy a külső intézkedések milyen mélyen és nemzedékre szóló­an tudnak sikerrel beavatkozni egy irodalom spontán és természetes fejlődésébe. Jóllehet a megszületni akaró gyümölcsök mégiscsak megszületnek. S ez legalábbis el kellene, hogy gondolkoztasson. A másik észrevétel inkább akadémikus. Joggal tűnhet fel, hogy irodalmunk­ból - milyen tartósan már - még a kísérlete is hiányzik az igazán nagyigényű totá­lis társadalomábrázolásnak. Gondolhatjuk, hogy a kor alkotói igényei mások, s éppen a kor jellege nem kedvez a totális megragadásnak. Amiben van sok igazság. Ám a világirodalom mégsincs híjával az ilyen vállalkozásoknak. Ezzel kapcsolat­ban valóban akadémikus szinten gondolkodhatunk el azon, hogy vajon születhet­­e egyáltalán totálisabb társadalomábrázolás ott és akkor, ahol az egyén és társada­lom létviszonyai és adottságai számos területen nem megközelíthetők az igényes és megvesztegethetetlen etikájú írói szókimondással, vagy csak meghatározott ti­lalomfák között közelíthetők meg. Meggyőződésem, hogy ez a körülmény irodal­munk irányzatait és téma-kereteit nem elhanyagolható módon befolyásolta. Illet­ve, fejlődését továbbra is téma-specifikusan teheti, még olyan tolerancia mellett is, mint amilyen nálunk pillanatnyilag biztosítva van. Röviden ennyi volna, amivel hozzájárulnék a beszélgetés megindításához. Összegezve: mégis az a benyomásom, hogy irodalmunk ma a szemlélet- és hori­zont-tágulás időszakát éli. Nem beszéltem az új vonások és jelenségek torzulási le­hetőségéről, a mindig kísértő egyoldalúság mániáiról, a technikák és módszerek öncélú halmozásáról, hasonlókról. Vagyis a tehetséges hamisságról, a megtévesz­tő ürességről. Mert akad mindegyikből. Csak szívvel szabad és lehet írni - vallotta az idős Faulkner a Nobel-díj átvéte­lekor. Ne tévesszen meg bennünket a megfogalmazás lírája. Kíméletlenül van iga­za.

Next

/
Oldalképek
Tartalom