Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc
90 Úr Dunatát • 2000 március pos életteremhez tartozik a helytörténetírás, jóllehet egyszer egy már megboldogult kollégám azt mondta, hogy a helytörténetírás nem történetírás. Ez teljesen, alapvetően hibás megközelítés. A nagy történelmi trendek ellenőrizetlenül maradnak, ha nem támasztják alá helytörténeti kontrollal. A nagy egységekben való gondolkodás majdnem kizárja a történészi gyakorlatban a helyi viszonyokban való gondolkodást, ennek következtében számos botrányt tudnék egy konferencián okozni, éppen a helyi adatok ismeretében. Ú.D. — Köszönöm a válaszodat, s zárásképpen még egy kérdés: Itáliáról. Sz. F.: Itáliáról egy külön életműi interjú kellene, mert nem tudom, hogy mondjam, kétszer születtem azt hiszem, először 1942 október 28-án Zalaegerszegen, másodszor 1971 októberében, amikor a repülőtéren kiléptem Rómába, és láttam az első pineákat. Rögtön tudtam, hogy hazaérkeztem. Óriási élmény volt az első út, tudniillik hatalmas mandulagyulladást kaptam, amelybe háromszor estem vissza 40 fokos lázzal, s majdnem belehaltam. Azóta huszonötször voltam Rómában, és most már elértem a boldogságnak arra a fokára, amikor nem nézek műemléket, hanem séta közben, ahova kedvem van, bemegyek. Ha a Pantheonnál sétálok, akkor feleségemmel többnyire abból áll a műemlékélvezet, hogy beülünk egy bárba, és nézzük a Pantheont. Caravaggio a kedvencem, elég közel van a Collegium Hungaricumhoz a Luigi dei Francesi nevű templom, ahol a „Szent Máté megszólítása” c. képe van. Tatarozták, s én megszoktam régebben, hogy amit egyszer bedeszkáznak, azt többé nem láthatom. De úgy látszik, fejlődnek; két élményem volt októberben: egyrészt a Szent Mátéról leszedték a burkolatot fél év után, másrészt elmentünk Firenzébe, és végre láthattam a Carminében azt a Masaccio-festményt, az „Adógarast” amit a szemem láttára deszkáztak be 1976- ban, tehát elég sokáig tartott. Huszonkét esztendő után sikerült viszontlátnom. Azt, hogy miért járkálok Itáliába, nem tudom megmagyarázni. Azért, hogy ott mászkálhassak. Róma egyre büdösebb, bár szépen felújították, de a füstgázokat nem bírja a mészkő, tönkre fog menni. De tökéletesen rendbe hozták a kétezres évfordulóra, amin remélem, kint leszek. Csodálatos világítások vannak, egyszerűen nagyon jó ott lenni. Ez megmagyarázhatatlan éppúgy, mint ragaszkodásom Szentantalfához, ahol nincs fürdőszoba, budi van, a telekkel csak gond van, mert túl nagy. Fizikai munkát nem nagyon végezhetek, de szeretek ott lenni. Az itáliai élmény leírhatatlan. A gasztronómiától kezdve a hirtelen rátalálásokig, például a legrondábbnak mondott Lazio tartományban egy kanyarban az ember szembetalálkozik egy káprázatos kisvárossal. Vagy lát az úton egy kiírást: Borgo, tehát régi
