Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám
jének alakját, s azért érezzük igaznak az alak végletes vonásait, mert egyik sem rendelkezik jelleme rendkívüli összetettségével és határozottságával. Iszonya Sanyitól persze akkor nő a legnagyobbra, amikor elköveti tettét: megöli férjét. Sanyi betegsége ad alkalmat a gyilkosságra. Undora az izzadt és beteg testtől végzetessé nő. Az urától való elidegenedettsége olyan fokúvá lesz, hogy nem lát lehetőséget tovább a közös életre. Furcsa kettősség, hogy Sanyi halála után átmenetileg nem csökken, de nő az asszony magánya, még akkor is, ha helyzete megváltoztatásához erre volt szüksége. A bezártság egy ideig tovább szorítja személyiségét, iszonya fő okozójának pusztulása még nem szabadította föl. „Kinn a lassan elnyugvó ház, a halottas szoba. Ideát én szinte egy másik koporsóban.” Mindent egybevetve: Nelli mégiscsak visszaszerzi szabadságát, s a szörnyeteglét is lépésről-lépésre szűnik meg. Mindamellett az emberektől és a világtól elidegenedett ember magatartása az ilyen, lázadás ez a házastársi-nemi kiszolgáltatottság, valamint az általános emberi kiszolgáltatottság ellen. Tömören ez a mű legfőbb üzenete számunkra. S ilyen vonatkozásban az Emberi színjáték Boda Zoltánjának modelljét folytatja Nelli alakjában Németh László, s a kiszolgáltatottság tekintetében a Bűn Kovács Lajosának is rokona az Iszony hősnője. És Nelli éppúgy nem tud tágabb értelemben cselekvő emberré válni, mint az idézett alakok. Később aztán az önmegtisztulás érzése is megjelenik. Egy viszonylag felszabadult, magányában szuverén egyéniség helyzetét írja le szerzőnk. „Azzal a verítékszaggal örökre ledobtam magamról, ami engem elboríthatna”. - mondja Nelli. Nem gyötri a bűntudat, csupán a bűn tudásáról beszélhetünk. „Az én „büntetésem” - a természetem idegensége - előbb kezdődött, mint a bűnöm, s tart, ameddig élek. Itt hangzik a legtömörebben Nelli önmagáról megalkotott ítélete, amelyben természetesen több van, mint egy frigid nő önismerete. Ez az elidegenedett ember felismerése. Ugyanakkor benne van az állapot legyőzésének lehetősége is, még akkor is, ha állapota csaknem véglegesnek tekinthető. S ez a legyőzési lehetőség éppen a Németh Lászlónál oly fontos minőségi különbség segítségével valósulhat meg. A regényben mindezt segíti Nellinek a fáncsi környezetből való kikerülése, miután a szintén elidegenedett valóságban élő fáncsiak szinte kiközösítették. „Ezzel a látogatással új regény kezdődik az életemben” - olvassuk a nagy fordulat bekövetkeztekor. S valóban: a kórházi környezetben számára eddig ismeretlen minőségek kerülnek előtérbe, a beteg gyerekek látványa mélységesen humánus reagálásokat vált ki belőle. Úgy tűnik, hogy ekkor indul meg valójában egy olyan pozitív folyamat, mely egyrészt visszatarthatatlan, másrészt az elidegenedés legyőzéséhez nélkülözhetetlen. A nővéri munka odafordulást eredményez az em-6
