Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc
Tudósportré • Szakály Ferenc 77 szemét a nyugati kultúrára, mint a reformáció képviselői. Ezek a prédikátorok, akik Laskón, vagy valahol a Dráva-közben működtek, mind külföldön szerezték a képesítésüket, tisztában voltak a kor legfrissebb áramlataival, ismerték a legújabb könyveket. Nemeskürty tanár úrnak a klasszikus példázata az, hogy Cranmer Tamás érseket VIII. Henrik lánya, Mária 1556-ban végeztette ki, és Sztárai Mihály négy esztendővel rá egy hosszú versezetet írt róla Laskón vagy Tolnán. Az eseményeket nyomon követték, tagjai voltak annak a céhnek, amely a reformációt megalapozta. A reformáció ugyanis céhszerűen szerveződött, mint a humanizmus. Nagy európai hálózat volt, amelynek tagjai számon tartották, meghívták, értesítették egymást, leveleztek. A magyar reformátorok beletartoztak ebbe a hálózatba. Nem az alpapokkal meg hasonlókkal érintkeztek Genfben, Zürichben, Wittenbergben, hanem Kálvin Jánossal, Bulinger Henrikkel, Melanchton Fülöppel, Zwingli Ulrikkal, tehát magukkal a tan forrásaival. Itt valami egészen csodálatos jelenséget látunk. Nyitott ez a teljesen szétvert és több sebből vérző ország, és ezen a nyíláson nemcsak a rossz áramlik be keletről és nyugatról, nemcsak spanyol zsoldosok, török pusztítók, tatár hordák, hanem áradnak be a legfrissebb eszmék is, és találnak meg olyan társadalmi rétegeket, amelyek különösen fogékonyak voltak erre. Elsősorban a reformáció első nemzedéke a mezővárosoknak a szülötte. A mezőváros egy sajátos „állatfajta”, sokáig nemigen tudtunk vele mit kezdeni, kicsit leminősítő jelző volt ez. E felfogás szerint az igazi városok hasznosak, a mezővárosok pedig károsak, mert leszűkítik a városok piackörzetét. Pedig pont ellenkezőleg kell elképzelni: a piac is hierarchikusan épül fel, vannak alalközpontok, vannak alközpontok és végül vannak a regionális központok, amelyek fölött még mindig vannak a külkapcsolati rendszerek. Ezeken keresztül áramlik a magyar áru, elsősorban szarvasmarha, bőr stb. Nyugatra, és ezeken keresztül pedig posztó, szatócs- és fémáru Magyarország felé. Akkor rendkívül aktív volt a külkereskedelem mérlege, volt ebben árcsúsztatás is, de a számok nagyon impozánsak. Ez a haszon úgy telítődött le, hogy a legnagyobb része persze a régióközpontban maradt, de a mezővárosokba is lekerült. A mezővárosokban sajátos emberek éltek, kb. olyan kegyetlenek voltak, mint egy mai vállalkozó, aki erőpozícióban van, és megengedheti magának, hogy az ellenfeleivel szemben a legdurvább erőszakot alkalmazza. Ez nem kétséges. Nem érzelmes atyafiak voltak, akik a zsoltárokat áhítattal énekelték, de hihetetlen társadalmi felelősségérzettel bírtak. Ez a fajta érvényesülési vágy, kegyetlen előretörtetés ugyanakkor társadalmi felelősséggel párosult, miszerint ők annak a fejében, hogy magasra vitték, kötelesek többet áldozni a közösségért. Adandó alkalommal az iskoláért, az egyházért, és nem az a
