Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Műmelléklet: Szávai Géza: Székely Jeruzsálem - Tudósportrék: Szakály Ferenc
72 Út Dunatát • 2000 március tésre ítéltek, mert birtok-visszaigénylés közben elküldte a császárt melegebb éghajlatra. Ő a politikai doktrína megalapozója, s ha nem lenne félreérthető a mai világban, akkor körülbelül olyannak mondanám, mint Kádár János, aki a lágeren belül a legjobb megoldást találta, de Illésházi ennél jóval több. Akkor jön Thurzó György, aki vitathatóbb ebben a körben. És utána következik Pázmánnyal Esterházy Miklós. Azért meg kell nézni a nagyszombati templomot, egyetemet, meg kell nézni Pázmány írásait, életművét, nem az a jellemző rá, hogy gyűlölte volna Erdélyt, és ezért kitalált különböző erdélyi trónkövetelőket, vagy utálta Bethlent, hanem azt kell nézni, hogy mit tett. Aztán megy tovább a vonal Pálffy Pálon át, aki magyar kamaraelnök, aztán utána maga is nádor volt, és végül Rákóczi Zsigmondot említhetjük. Őt kevesebbet szokás emlegetni, ő volt a nagy Rákóczi György kisebbik fia, aki hamar meghalt, jó politikai gondolkodó volt, Sárospatakon élt. Ez a vonal megtalálta azt, pengeélen táncolva, hogyan lehet egymás ellen kijátszani a két hatalmast. Ezt borzasztóan jól tudták csinálni. Egyszerűen köznemesi származású felkapaszkodott atyafiak voltak, párvenük. Nádasdi Tamás apja vasi alispán volt, úgy emelkedett fel, hogy elvette a Kanizsai-vagyont Kanizsai Orsolyával. Illésházi a pozsonyi alispán fia volt, aki elvette Pálffy Katalint. Esterházy Miklós a pozsonyi alispán fia volt, aki mindenkit elvett, aki nagy vagyonnal rendelkezett. Imádta a feleségeit, közben a család vagyona is egyre hatalmasabb, és hatalmasabb lett. Én hiszek abban, hogy a történelem koronként megtermel valami nagyon jó minőségűt. Ez a nagyon jó minőségű Magyarországon a királyi magyarországi vezető nemesség és az erdélyi együttmunkálkodása. Az, hogy Bethlen meg Rákóczi György meg-megtámadta a királyi részt, csak a területszerzést szolgálta. Mind a két fél ugyanabban a célban gondolkodott. S ezt nem tudom jobban megfogalmazni, mint ahogy Kemény János későbbi erdélyi fejedelem írta az ő emlékirataiban, hogy „én esmeretségemben voltam három nagy magyarnak, az egyik az Pázmány Péter volt, a másik Esterházy Miklós, a harmadik pedig Bethlen Gábor”. Ha ő össze tudta rakni a kortárs fejében ezt így, a katolikus ellenreformáció vezéralakját a református Bethlennel, a Pázmány által reformátusról katolikusra térített és vad katolikusként működő Esterházyval, akkor mi is követhetjük ezt. U.D. — A Habsburg-ház korabeli helyzetét, lehetőségeit, szerepét hangsúlyozod ebben az egész folyamatban. Tapasztaltad-e a történelemkutatásban, vagy a középkor-tudományban, hogy az ideológia próbált pressziót gyakorolni a kutatókra? Sz. F.: Az én felfogásom szerint a Habsburg-birodalom egy birodalom a történelemben. Úgy működik, mint minden más ország. Vannak borzasztóan rossz
