Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám
zésre. Mindebből következik, hogy Nelli az anyaságot sem éli át mélyen. A munkatevékenység megragadja, de ez bizony hiányos érzelmekre vall. „Hogy anya lettem: számomra inkább csak új tevékenység volt, legbelsőbb munkakör a konyha, az udvar, a majorság körein belül.” Az anyaság sem tudja kiemelni az elembertelenedett, elidegenedett világból. A gyermek lénye itt még nem ad erőt az anyának. Érdemes megvizsgálnunk azt is, hogy a hagyományos vallásosság, a hit milyen szerepet játszik ebben a világban. Főként Nelli anyja az, akinek szinte minden megnyilvánulását meghatározza az Istenhez fűződő viszony. A fiatalokkal való törődését éppúgy átszövi a hit, mint téli estéinek szórakoztató tevékenységét, a levélírást. Arra is példa az ő vallásossága, hogy milyen erőteljesen próbálja az ember a maga képére formálni Istent. Nelli szerint ez az evilágivá alakítás úgy nyilvánul meg anyjánál, hogy „A Jóistennel is boldogult apját pótolja...” Minőségében különbözik ez a hit a Gyászban ábrázolttól. Nelli anyjánál nem találkozunk olyan puritanizmussal, mint Zsófiék vallásosságában. Az Iszony hősnője a Kárászné és Sanyi közötti vallási vitákat meglehetősen passzívan szemléli. „Nemigen hittem az Istent, de azért haragot tartottam vele.” Tehát mindkét személyiség harcban áll a természetfölötti lénnyel. A „haragot tartottam vele”-féle kapcsolat persze feltételezi, hogy mégiscsak van, csupán elfogadni nem tudja. Ennél bonyolultabban része egy hasonló felfogás Németh László gondolatrendszerének is. Közismert az író sajátos protestantizmusa, ami talán Ady „hitetlenül hívő” mentalitásának a legközelebbi rokona. Mindkettejük életét áthatotta a kálvinizmus, annak hagyománya, kulturális öröksége. Németh azonban nem gyakorolta a tételes vallást. Járta a maga külön útját, de Isten mégiscsak része gondolkodásának. Folytassuk most valami mással. A külső világ elleni lázadás az Iszonyban hatékonyan van jelen. Kárász Nelli jelleme erős, valóban közel áll a görög eszményhez. A regénnyel kapcsolatban joggal említhető elidegenedés elemeit fölfedezhetjük az egész cselekményben, ám - s ez nagy többlet akár a Gyász hoz képest is! - annak legyőzési feltételei is adottak. A kissé moralizáló írói megoldás következtében persze inkább relatív legyőzésről beszélhetünk. A történet befejezése körüli mozzanatokban ott munkál a perspektivikus látás igénye, az a fajta mérce, amit Béládi Miklós Nelli alakjának elemzésekor így jellemzett: „Az író rajta át tekint a világra, de az a tudatból kinéző tekintet nemcsak a közvetlen környezetet, hanem a távlati dolgokat is átfogja.” Nelli büszkesége, daca is szerepet játszik mindebben. Amíg a Gyász Kurátor Zsófija bezárkózik tragikus magányába, addig ő határozottan építi belső világát, és védi lényét az alacsonyabb rendűnek tartott külvilág reakcióitól. Nelli korai 4
