Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Heilmann József: "Csillag a magyarországi német irodalom egén"
Műmelléklet SZÁVAI GÉZA SZÉKELY JERUZSÁLEM* Erdély legendásan toleráns földjén, ahol több nemzet él sok évszázada egymás mellett - a XVI. század végén a zsidók hitére tért át egy magyar közösség. Vérségileg semmi közük nem volt a zsidókhoz. Lelki zsidóknak vallották magukat... A reformáció, a hitújítás lendületében ez országrész majdnem teljes népessége unitárius hitre tért. A hitújítás lázában Péchi Simon és követűi olyannyira rátaláltak az Otestamentumra, hogy átvették a zsidó szertartásokat, s „lelki zsidóknak” vallották magukat. És ezzel elkezdődött a vérségileg nem, de „lelkileg zsidó” székelyföldi emberek szinte hihetetlen története. A székely zsidózók vagy székely szombatosok (így nevezte őket az erdélyi köznyelv) vallásalapító (inkább: átvevő) útkeresése. Bözödi György, a székelyföldi valóság avatott kutatója így magyarázza a jelenséget: „Török pusztított, tatár rontott be, és német csapatok sanyargatták a népet, amelyet belülről is folyton sebzett a testvéri viszálykodás. Megváltást vártak, és kezükbe kapták a bibliát, megváltóként. És a bibliában ott volt a zsidó nép sorsa, mintha isten tükröt tartott volna eléjük. A saját arcukat vélték megpillantani a próféták könyvei között, amelyek szenvedéssel, rabszolgasággal és pusztulással voltak teleírva. Az arc nem volt az övék, de rokon arc volt, mint két testvéré, akik nagy veszedelmek idején találkoznak. Csoda-e, ha megszerették egymást, és nem szakadtak el többé, hanem minden megpróbáltatáson keresztül kitartottak egymás mellett, s hamarabb oda-adták életüket, minthogy lelkűk megnyugvásáról lemondjanak.” A székely zsidózók hite néhány év alatt meghódította Erdélyt, de végül a „bevett vallások” mellett nem tűrték meg. Századokon át üldözték a székely szombatosokat, s mire az ezernyolcszázas évek végén a szabad vallásgyakorlás rájuk is érvényessé vált - már csak két székely faluban őrizték a hitet. A huszadik század negyedik évtizedében csupán Bözödújfaluban (a „székely Jeruzsálemben”) élt néhány zsidózó család. Bözödi György sorra látogatta őket: „Bözödújfalu a székely zsidók Jeruzsálemé. Azzal a különbséggel, hogy ezt a Jeruzsálemet nem sikerült az ellenségnek lerombolnia, ez az egyedüli község, amelyben az ősi vallás fennmaradt - mondhatjuk egészen máig.” (1936) Bözödi a nagy magyar írót, Móricz Zsigmondot is rávette arra, látogassa meg a székelyföldi „lelki zsidókat”. Móricz Zsigmond döbbenetes erejű riportot írt róluk... Aztán jöttek a zsidótörvények... Valóban ótestamentumi, kemény és zord sors verte a székely zsidózókat. A nyolcvanas évekre három-négy öregasszony maradt hű a hitéhez... Aztán a falu is Ceausescu faluromboló politikájának áldozatául esett. Hiába mentek a székely Jeruzsálem lakói Bukarestbe, hogy a diktátortól kegyelmet könyörögjenek a településnek - kiköltöztették őket házaikból, és a falut elárasztották vízzel. Hogy miért kellett megépíteni a duzzasztógátat (semmire sem használható!) - senki nem tudja megmagyarázni... * Szávai Géza: Székely Jeruzsálem című könyve a PONT Kiadó CONFLUX sorozatában jelenik meg hamarosan.
