Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Heilmann József: "Csillag a magyarországi német irodalom egén"
Heilmann József • „Csillag a magyarországi. 49 döbbentő pontossággal prognosztizálja a véget, maximum 15 évet adva magának: „Infünfzehn Jahren / bin ich schon Erde / infünfzehn Jahren / bist du der Erbe”, s ezekkel szavakkal is zárja keretszerűen a gondolatsort, kiegészítve azt az élettől búcsúzó, de az emberiségért aggódó humanistának a jövő nemzedékéhez szóló figyelmeztetésével: „bewahr die Erde /kluger ErbeF’ Van-e ennél aktuálisabb üzenet az ezredforduló emberisége számára, hisz az emberi civilizációnkkal szembeni legnagyobb kihívás napjainkra a megmaradás lett: elpusztítja-e az ember otthonát, a Földet és azon az életet, vagy meg tudja őrizni azt, megakadályozva a természet és ember oly veszélyesen megbomlott viszonyának végzetes kimenetelűvé válását. Valóban hiteles és mélyen emberi üzenetet közvetítenek Koch Valéria versei a ma és a holnap emberének, az irodalmat értő és igénylő olvasónak, magyarnak és nemzetiséginek egyaránt. Méltán állíthatjuk a költői életmű korántsem teljes bemutatása, mégis a legjellemzőbb motívumokat és témákat számbavevő vizsgálódás, azaz a költő portréjának megrajzolása után, hogy Koch Valéria költészete a magyarországi nemzetiségi, illetve az anyaországi német kultúrához és irodalomhoz éppúgy kapcsolódik, mint a magyar irodalom, illetve az egyetemes emberi kultúra értékeihez, tehát valóban multikulturális gyökerű, jellegzetesen XX. század végi, mélységesen humanista alkotás. Feladatunk valóban nem lehet más, mint annak következetes megvalósítása, amire Szende Béla ny. főiskolai tanár, a német nyelvű és a magyarországi német nemzetiségi irodalom egyik jeles hazai ismerője a költőnő 50. születésnapjára szülőfalujában rendezett emléknapon az életművet méltató előadásában figyelmeztetett. Zárszavában arra a versre reagált, amelyben a költőnő önmagát, működését a maga ironikus-elégedetlen hangján így láttatja: „In memóriám / Valeria Koch / die es hätte geben können." E keserű szavakkal vitába szállva hadd idézzem Szende Béla tanár úrnak a szűkebb és tágabb közösség nevében is kimondott vállalását: „Kisajátítani nem akarjuk, elfelejteni még úgy sem. Ő létezett, életműve mindannyiunké. A leghatékonyabb tiltakozás a mi részünkről abban manifesztálódjék, hogy életművét kritikusan-analizálva magunkévá tesszük” (3) A költőnő születésének 50. évfordulójára 1999. április 17-én Szederkényben megrendezett emléknapon elhangzott méltatás és feladatkijelölés szellemében ehhez a birtokbavételhez, ill. bensővé tételhez szeretnék ezzel a tanulmánnyal magam is hozzájárulni. Jegyzetek: 1. A német nyelvű prózai szövegeket saját fordításomban közlöm. A német nyelvű verseket természetesen keletkezésük nyelvén építettem be a tanulmányba.
