Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Heilmann József: "Csillag a magyarországi német irodalom egén"
40 Úi Dunatát • 2000 MÁRCIUS szánkózó gyerekeket. Milyen emlékeik lesznek egyszer nekik a szánkózásról?”) önmagában hordja a választ: a költőileg újra átélt gyermekkorból származó emlékkép mindenképpen személyesebb és gazdagabb világot rejt, minta külső, a jelenbéli, a valóságos. A gyerekkor világába transzponálva jól érzékelteti ez a rövid történet a költői létezés és alkotás legbensőbb lényegét: ebben az írásban a külső világgal, a sivárnak mondható nagyvárosi valóságrészlettel szemben a gyerekkori emlékképekből építkező belső, költői világ igazságtartalma és szépsége, sőt az előzővel szembeni prioritása szemléletesen jut kifejezésre. Ez az összehasonlítás akaratlanul is eszünkbe juttatja József Attila Thomas Mann üdvözlése című ars poétikájának a mondottakkal egybecsengő szavait: „Te jól tudod, a költő sose lódit: / az igazat mondd, ne csak a valódit,...” Úgy gondolom, Koch Valéria megfogadta a költő intő szavát, hisz költészetében a valóságosnál igazabb gyermekkort teremtett! A tovatűnt gyermekkor, ez a boldog és teljes létállapot a költői teremtés révén - az idő múlásának dacára - tovább él lírai alkotásaiban. Első kétnyelvű kötetében egy teljes ciklust szán e motívumnak. A ciklus 12 verse, köztük a Glaskugelkindheit (Uveggömbgyermekkor), a Kindheit (Gyerekkor), az Erziehung (Nevelés), a Wiegenlied (Bölcsó'dal), a Weihnacht (Karácsony) és a Perien (Gyöngyök) című alkotások arról tanúskodnak, hogy a gyermekkor világa, amely a „külső időben” ugyan elmúlt, ám a költői létezés síkján eleven élményként tovább él, sőt kiteljesedik. így lesz a lélekben őrzött otthon és falusi idill Koch Valéria fiatalkori költészetének meghatározó motívuma. A felnevelő környezet, a gyermekkor „óvó fészekmelege”, a „Geborgenheit” érzése a költői lélek mélyén életre szólóan és a versben örök jelenvalóságként kifejezve biztonságélményt és menedéket jelentő belső erő az oly gyakran magányos, társtalan és elesettségtől szenvedő felnőttnek. így lesz és lehet a költészet fikciója a valós élet igaz segítője! A gyermekkori emlékek és élmények mellett költői munkásságának másik, a kezdetektől kimutatható vonulata az európai kultúrához való tudatos kapcsolódás. A verseiben megjelenő páratlanul gazdag művelődési anyag felöleli a szellem- ill. társadalomtudományok és a művészetek sok-sok kérdését. A kereszténység, a filozófia, a művészetek, elsősorban természetesen az irodalom, de a zene és a képzőművészet nagyjait megidézve, az ő segítségükkel szól önmagáról, világképéről, tanúbizonyságát adva páratlan műveltségének. írásainak intellektuális jellege elsősorban emberi-költői attitűdjéből következik. Szeretne minél teljesebb képet kapni a világról, az emberi létezésről, annak végső kérdéseire is állandóan keresve a választ. Ez motiválja abban, hogy a szegedi egyetem elvégzése után a zsurnalisztika mellett filozófiát is tanuljon, sőt abban is, hogy Heidegger filozófi-
