Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Tüskés Tibor: Várkonyi Nándor magyar irodalomtörténetének recepciója
Tüskés Tibor • Várkonyi Nándor... 51 osztása után, áprilisban kap az alapítványtól ezer pengő segélyt. A könyv másik hozadéka Várkonyi számára az volt, hogy munkáját az Erzsébet Tudományegyetemen doktori értekezésként nyújthatta be, s annak alapján elnyerte a doktori címet. Várkonyi nem tekintette műveit, még a nyomtatásban megjelent könyveit sem végérvényesen lezárt opuszoknak, egyszer és mindenkorra befejezett munkáknak. Régi kéziratait újból kézbe vette, megjelent munkáit kibővítette, szerette az átdolgozást, az újraírást, a javítást, a húzást, a betoldást. Ezt tükrözi nagyhatású munkájának, a Sziriat oszlopainak kétféle, 1942-es és 1972-es szövegváltozata, ezt figyelhetjük meg a halála után megjelent nagyszabású könyveinek a kéziratain, és ezt tükrözi 1928-ban napvilágot látott irodalomtörténetének későbbi sorsa is. A könyvet első megjelenése után tizennégy évre ismét kézbe vette, átdolgozta, és kiadta. Az átdolgozott opuszt új munkának tekintette, ezt az új címmel is hangsúlyozta, s ezzel mintegy érvénytelenítette a korábbi könyvet. Várkonyi nem tagadta meg az előzménynek tekinthető művet, de az ultima manus elv, a filológiai érvelés alapján ezt a művet kell ma autentikus munkájának tekintenünk. Ha a két könyvet egybevetjük, milyen konzekvenciákat szűrhetünk le? - Az új könyvnek vannak olyan „tulajdonságai” és olyan szövegrészletei, amelyek változatlanul megmaradtak, vannak részek, amelyek kihulltak, és vannak helyek, ahol kibővült a szöveg. Lényegtelen, apró változtatással megmaradt a könyv szerkezeti fölépítése, a periodizáció, az anyag három részre történő tagolása. De a részek most címet is kaptak. Első rész: A realizmus 1880-1900. Második rész: Modernség 1900-1920. Harmadik rész: Népi irodalom: 1920-1940. „Az elszakított irodalom”, amit az 1928-as kiadás külön, önálló fejezetben tárgyalt (pl. Tamási Áron), most - erősen szelektálva - beépült a műbe. Az új könyv szerkezeti beosztása jelzi, hogy anyaga leginkább a két háború közti magyar irodalom termésének vizsgálatával bővült, s Várkonyi a korszak magyar irodalmában a magyar népi mozgalomhoz csatlakozó írók munkásságát tartotta meghatározónak. Ebben a fejezetben Szabó Dezső kerül az élre, s körülötte helyezkednek el a korszak lírikusai (Erdélyi József, Szabó Lőrinc, Sinka István, Jankovich Ferenc stb.) és elbeszélői (Kodolányi János, Tamási Áron, Illyés Gyula, Nyirő József, Veres Péter stb.) Ám e műfaji csoportosításnak az a gyengéje, hogy a fejezeteken belül egymás mellé kerül Weöres Sándor és Mécs László, Veres Péter és Babay József. A kötet természetesen bővült az 1928 óta keletkezett művek ismertetésével, valamint az újabb életrajzi és bibliográfiai adatokkal. Vannak változatlan szövegrészek, főként a halállal lezárt életművek ismertetésénél (pl. a Teleki Lászlóról írott sorok), s van, ahol a változatlanul hagyott szöveget, akár egész fejezetet, máshol helyez el a könyvben
