Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Tüskés Tibor: Várkonyi Nándor magyar irodalomtörténetének recepciója
44 Úr Dunatái • 2000 december Tüskés Tibor VÁRKONYI NÁNDOR MAGYAR IRODALOMTÖRTÉNETÉNEK RECEPCIÓJA Az irodalomtörténet: az irodalom, (a szépirodalom) tudata, az irodalomról való gondolkodás tükre. Tudományos megismerő tevékenység, ugyanakkor - legjobb teljesítményeiben - maga is az irodalom része. Nálunk a korai kísérletek (pl. Czvittinger Dávid adatgyűjtése) utána 19. század közepén vált önálló diszciplínává, és emelkedett európai rangú szellemi tevékenységgé. Toldy Ferenc volt az, aki a pesti egyetemen először adott elő rendszeres irodalomtörténetet, és a tudományág elméleti és gyakorlati megalapítójaként megszerezte neve mellé „a magyar irodalomtörténet-írás atyja” epitheton ornansot. Toldy Ferenc nagy élménye Vörösmarty költészetének a megismerése volt. Mintha a szépírói és az irodalomtörténészi (kritikai) teljesítmények később is együtt jelentkeznének: amelyik korszakban jelentős szépirodalom születik, abban a korszakban az irodalomtörténet-írás és a kortársi kritika is virágzik. Trianon történelmi tragédia: az ország lakóinak felét, területének kétharmadát veszíti el. Az első világháborút követő években társadalmi és gazdasági csőd szakad az országra. Ugyanakkor ezek az évek azok, amikor a magyar szellemi élet számos területén (pl. az alsófokú iskolarendszer kiépítésében, az egyetemi oktatásban) jelentős eredmények születnek, amikor egy új és tehetséges írónemzedék, a Nyugat ún. második és harmadik nemzedéke lép színre, s amikor a magyar irodalomtörténet-írásban is figyelemre méltó eredmények teremnek. Mintha a megcsonkított ország, miként a hallását vagy látását vesztett emberi test, egy másik területen, a szellemi élet fórumain keresné önmagát, kutatná öntudatát, s bizonyítaná életképességét. A megzavarodott tudatú, önbecsülését vesztett ország szellemi múltjába kapaszkodik, irodalmi értékeinek fölmutatásából próbál erőt meríteni, és az irodalomtörténet-írás a nemzeti önismeret elmélyítésének az iskoláját és lehetőségét nyitja meg. Az irodalomtörténet-írás területén a múlt és a félmúlt kimagasló teljesítményei Toldy Ferenc, Gyulai Pál, Péterfyjenő, Riedl Frigyes, Király György munkássága. S hogy az irodalomtörténet-írás szerényebb, „konzervatívnak” mondott egyéniségeit se felejtsük el, Beöthy Zsolt, Császár Elemér, Pintér Jenő nevére hivatkozunk. De a világháború befejezésekor a magyar tudományosságnak ezen a területén is egy korszak ért véget, s valami új kezdődött. Az irodalomtörténet-írás
