Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 1. szám - Bodó Barna: Együtt, de külön
Bodó Barna • Együtt, de külön 27 A kisebbségi érdekképviseletek - politizáló szövetségek - közül egyedül a magyar jelentkezik olykor a hatalmi megengedő diskurzusnak ellentmondó állásfoglalásokkal, mintha egyedül a magyarságot zavarná, például, hogy a fasiszta Antonescu utcanevet kap nem csupán Temesváron, hogy szobrot kívánnak állítani néki. A Bolyai János utcanév kérdéséből valóban ügyet kreált az RMDSZ, de ha olyannyira szép és nemes volna Temesvár szelleme, akkor a ma Traianus nevét viselő egykori Kossuth tér - hogy egyetlen példát idézzünk fel - visszakapná régi nevét abban a városban, ahol a pesti forradalom hírére 1848. március 18-án, a városháza előtti tér négy sarkában felállított alkalmi oltárok előtt a helyi egyházak képviselői - az ortodox is - a forradalom ügyéért imádkoztak. A németek képviselőinek szinte minden politikai állásfoglalása, véleménynyilvánítása tartalmaz a kiegyezés utáni magyarosításra való utalást, amit a magyarok nem viszonoznak a bécsi telepítési politika magyarellenességének a felemlegetésével. A román többség magyarokkal szembeni fenntartásai és a német megbélyegző megnyilatkozások alapján úgy tűnik, senkinek mással nincs baja, csak a magyarokkal. Ezt azért kell szóvá tenni, mert az alaphangulat egyik fő alakítója azon németség, amely a román nemzetiségi politika miatt az utóbbi 50 év alatt felszámolódott - s ezt érzelemmentesen veszi tudomásul, politikai visszhangja nincs. Miközben a jelennek élő magyar az identitás-megőrzés eszköztárát keresi - és olykor a helyi nyilvánosság terein eszközeit használja -, a többi kisebbség vagy hallgat - a szerb, a bolgár -, vagy a régmúlt sérelmeit emeli be - a német - a jelen identitással kapcsolatos narratíváiba. Mindez történik azonközben, hogy a politika színterein a temesvári szellem és a bánsági tolerancia jegyében születnek stratégiák.17 Az interkulturalitás olyan téma, amelynek megvitatására külföldről érdeklődés mellé támogatásra is lehet számítani. Jelzés értékű viszont, hogy a legutóbbi ilyen temesvári tanácskozáson nem volt résztvevő, aki mind a négy helyi jelentős közösség nyelvét ismerte volna. A környezeti nyelvek ismereténél előbbre való a világnyelvek elsajátítása - az opció egyértelmű és világos. A soknyelvűség helyi tradícióját okkal lehet felidézni,18 propagandakiadványokban szerepeltetni a sok nyelven ugató kutyára való utalással, de talán fontosabb volna azzal törődni, mennyire ismeri és beszéli Bánság népe a környezeti nyelveket. Mivel a népszámlálás idevágó adatai - bár feldolgozásuk megtörtént - hozzáférhetetlenek, egy kérdőíves vizsgálat eredménye idézhető. Miközben az erdélyi-bánsági magyarok 94 százaléka vallja, hogy a román nyelvismeret létfontosságú számára, a románok 19 százaléka véli úgy, hogy nem elegendő csak az anyanyelvismerete. A magyarok 70
