Új Dunatáj, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000 / 4. szám - Borhidi Attila: Hogyan gazdálkodnak a növényi társadalmak?
Borhidi Attila • Hogyan gazdálkodnak a növényi társadalmak? 25 arány lenne. A mai termelési ágazati megoszlás ennél lényegesen előnytelenebb, de az Európai Unióhoz való csatlakozásunk feltételeinek teljesítése során körülbelül ezt az arányt kell elérnünk, s ez körültekintő, ésszerű környezet- és természetpolitikával meg is valósítható. Persze, nem úgy, hogy az ország összes földjét - a természetvédelmi területeket is beleértve - bevisszük a földalapba, és utána szétprivatizáljuk. Tévedés lenne azt hinni, hogy ezek valami forradalmian új gondolatok, bár kétségtelen, hogy ennek a gazdálkodási rendszernek a közgazdászok új nevet adtak, és integrált mezőgazdaságnak nevezik. De gyakorlatilag ezt a gazdálkodási elvet hívtuk racionális tájhasználatnak. Már a 70-es évek végén Láng Istvánnak, - a Magyar Tudományos Akadémia későbbi főtitkárának - vezetésével készült Magyarországon egy olyan országos felmérés, amely azt vizsgálta, hogy mi az ország mezőgazdasági teljesítőképessége, ha valamennyi területünket ökológiailag a leghatékonyabban használjuk fel. Ez volt az ország agroökolágiaipotenciáljánakfelmérése. Ez a nagyjelentőségű munka a természet és társadalom olyan új típusú együttélése felé keresett utat, amelyet azóta az emberiség túlélésének egyetlen elfogadható stratégiájaként ismerünk: ez a fenntartható fejlődés elve. A fenntarthatófejlődés nem azt jelenti, hogy a termelés és a profit az eddigiekhez hasonló - vagy esetleg még nagyobb - ütemben fog növekedni (ahogyan ezt számos tröszt- és bankvezér értelmezi). Ellenkezőleg, azt jelenti, hogy ezentúl a fejlődésért áldozatot kell hozni. Ahogy az utóbbi években egy egészségesebb életmód érdekében lemondtunk számos korábbi étkezési szokásunkról, életvitelünk más területein is bizonyos ésszerű lemondásokra lesz szükség. Ma óriási területeken hadiállapotban él egymással a növényvilág és az emberi társadalom. Aki nem hiszi, nézze meg, hogy mi történik, ha egy rétet intenzíven legeltetünk. Először eltűnnek a rétről a specialisták, aztán eltűnnek a hivatalnokok - vagyis a generalisták - is és csak a társadalmat fenntartó kompetítorok maradnak meg. A társulás egyfajúvá lesz, azaz uniformizálódik. Az uniformis a hadsereg viseleté. Ez az uniformizálódott társadalom vészesen diszfunkciós, forrásait egyoldalúan használja fel és előbb-utóbb kimeríti, teljesen hasonlóan ahhoz, ahogyan az emberi társadalomban a hadigazdálkodás teszi. Számos tevékenységre már nincs megfelelő szervezet, a társadalom sokszínű élete és termelő ereje is hanyatlásnak indul. Ugyanakkor az uniformizálódott szervezetek támadásba is lendülnek. Járványszerű gombás megbetegedések tizedelik veteményeinket, pusztítják erdeinket, veszélyeztetik egészségünket. Légiháborút folytatunk a gyomokkal. A mi vegyi támadásainkra ők allergén pollenfelhővel válaszolnak. Az elpusztításukra
